Csak pár nap kellett,
S elraboltad szívem.
Megláttam szemedben a fényt,
Elöntött a remény.

Szomorú pillantásod,
Legbelülre hatott.
Eleinte folytonfolyvást,
Megmentettük egymást.

Szerelemnek végtelenje,
Feléleszti lelkemet.
Minden éjjel rólad álmodom,
Veled a szörnyű múltat eldobom.

Jelenléted, ...

Keskeny az út, távol a fény.
A köd otthonomtól messze kísér.
Nincs már hazám, elfújta a szél.
Keresem a földet, mely többet ígér.

Elver az eső, elver a jég,
éget a Nap, s ringat a Hold.
Mert mikor arra volt szükség,
hazatérnem sehova sem volt.

Enni adott a város, az utca.
Biztos fekhely volt ...

Vallomással tartozom, kitörnek belőlem az érzelmek
Semminek nincs értelme, ha te nem fogod a két kezem
Még is közbe remegek, akár egy öt éves, de ez nem gyengeség
Hanem ez amolyan erény, ami nélkül lennék igazán szegény

És én szeretném, hogy mellettem légy a legnagyobb bajban
Mikor lelkembe fájdalom akad, mikor szívem könnyet fakaszt
Mikor az ...

Itt fekszem újra ágyamon,
A tollam a papíron hagyja lábnyomom.
Lehunyom szemem s ott állok a tájon,
Mi után szívem csak vágyott.

Tüdőmig hatol a hideg levegő,
Ropog a hó, lágy szellő csípi arcom.
Búvó táj, hová őrült képzelet rejt.
De vágyból kovácsolt hideg képzelet.

S hegyek magasodnak előttem,
A hó és jég csupasz ...

Lágyan leng gondolatom s a Nap csak csüng a horizonton.
Vérzik az ég alja s cseng a hegyek közt véres ajka.
Nem látni már a felhőt s a Hold is kibújni látszik.
El világ! Félre az utamból, itt az én időm következik.

A lágy szellő sikítva fú bele a nyárfaligetbe.
S önti langyos csókjait az emberekre!
Messze szállnak a madarak, s héja csap ...

Ahogy múlik az idő nap-nap után.
Eliramlik életem a jövő magányán.
Felfal a nappal, aludni hív az éj.
Csak állok s nem étező helyed nézem bután.

Hisz aludni térek én,
Révednék ezernyi színes álom rejtekén.
De nincs kivel álmodni itt, helye üresen áll,
S az ürességtől álmaim tengere oly sivár.

Nem alszom hanem csak rettegek ...