Extrém, igen ez a neve a kornak,
Amibe ma sokan engem is besorolnak.
A haverok mondták régen egyszer:
\'Mit csinálok most én?
Miért nem vagyok Extreme?\'
Mondtam nekik:\'Jó ember,
Én azt nem hiszem el,
Hogy a sok ember nem kedvel.\'

Na igen ezt mondtam reggel,
És este már hallottam, Az X-trém nem kell.
Most már tudom miért mondták ...

Hallod az esőcseppek hangját?
Úgy jön le mint egy Armageddon láng.
Mint egy régi elfojtott vágy,
Lóg a száron a kiszáradt ág.

Hallom a kutyákat, ahogy ugatják,
A \'Kín és Félelem\' himnuszát.
Érzem a szégyent, a kínzó szégyent.
Valakik név nélkül haltak meg régen.

Hallom a Főnixek ...

Újfent eljött a nap, amit minden évben kerülsz.
Igyekszel reggel minél később kelni,
csak hogy minél hamarabb múljon az idő.
Gondolataid próbálod terelni, sikertelenül.
Megveted mi eszedbe juttatja,
csak az a baj, hogy e nap csak erről szól,
s nehezen találsz egy elrejtett zugot,
hol még a gondolat is elszáll.
Egyetlen reményed, az a ...

Azt mondtad már nem szeretsz.
S a szemembe nevetsz.
Elfordulsz,nem törődsz velem.
Hát jól van!
Menj csak kedvesem.
Vissza sírsz még engem,
de akkor már késő lesz.
Már nem leszek melletted.

(Marian Cozma emlékére)

Tehetség volt, ki látta ezt vallja.
Erős, kitartó; e szót már nem hallja,
Mert a kés nem csak szívét szúrta,
Hanem lelkünk legmélyét, mi így ezt súgja:

Bár elmentél tőlünk, itt hagytál bennünk,
De téged mindörökké megőrizünk!
S a búcsú könnyek, mit utánad küldünk,
Talán nem sokat ér, de ...

Szó, mi lassan évülne már,
odva bélelt száraz bársony,
toll kapkod betűre lelve,
nehéz csendben inog szájon.

Szó, mi kísért naptól estig,
hangodból tört elő újra,
vándormadár lódul neki,
házak közül messzi útra.

Szó, mi fenntart mélység felett,
kelne magja egek felé,
kapaszkodó, végső mentsvár,
tiszta mondat, ...