Megmosakszik a föld,
megmossa lányait, fiait,
törülköző a nap,
letörli könnyes arcodat,
majd megfésül a szél,
eső után,
oly szép és ifjú a Világ.

Lángoló eső hullik a fagyott földre,
lángoló eső a jeget elsöpörte.
Életet hozott a halott világba,
meghallgatott hazug imája,
bosszúja lesz utolsó csapás a világra,
s már mindegy lesz ki miért imádta.

Egy madárka repül előre az esős vihar peremén,
próbál kijutni kecses szárnyaival legelébb.
De mennél gyorsabb a madárnak feszes szárnya,
annál jobban veszik bele a ködös, zord viharba.

Hajdan madár voltam, ki napsütésben szállott énekelve,
Szárnyaim már nem hasítják a levegőt a nagy messzeségbe.
Utam ...

Ez a világ nem más,
Mint egy élet írta történet.
Ebben az életben szinte,
Bármi megtörténhet.

Zsarnokok kezébe kerül a hatalom,
Szöges póráz feszül az én nyakamon.
Én a nemzetet képviselem itt,
Bennük nem maradt csak halvány hit.

Majd mindenki felett uralkodik,
Az újra megjelenő bábeli káosz.
Itt nem fordulhatsz ...

Örül a szívem, de milyen kár,
Hogy perzselt földet talál a nyár!

Amikor itt volt az ideje:
Eső nem hullott csepp sem ide....

Most aztán inkább csak sírhatunk:
Lesz-e vajon még szép tavaszunk?

A hit, csak az győzhet:igenis lesz:
Az élet győzni fog! Akármi lesz!

Várni a percet...
Órákig, napokig várni a drága percet,
Ami ha kell:szívet melenget,
Ha kell rózsaszínű szirmot
Hullajtgat szemedre, szádra,
Ebben a megkövült, csupa durvaság,
Idegenség vad-világba'...
Kedves szellőt idézget,
Veszekedett viharban-
A jót, a kedveset meséli, mikor
Körötted mindenhol csak baj van...
Örök ...