Esik az eső, nedves a táj.
Szürke a világ és csupa sár.
Jó lenne, ha már vége lenne
és egyelőre tovább ne esne.

Hogyha esik, miért esik, ha nem, akkor miért nem?
Vajon ki tud választ adni erre a sok miértre?
Az én válaszom e kérdésekre csak egy lehet:
Kergesse már el a szél a szürkülő fellegeket!

Váratlanul ért,
hogy csodálhatok még
eleven tündérkönnyeket
márciusi fa éledező ágán,
rügyező gallyakon üde,
ragyogó esőcsöppeket...
és az, hogy mégis,
mégis gondoltál rám,
megmelengette szívemet.

Fekete felhők közül a Nap piros kendőjét lobogtatva
néz ki a felhőktől ázott, tócsákkal telt alföldi tájra.
A felhők fekete haragja az eget majdnem beburkolja.
Ma már egészen biztos, itt jó idő nem lesz, remény sincsen arra.

Egy-egy tanya szürkésfehér árnya látszik a néma, sáros világban.
Az emberekés állatok a legteljesebb ...

Esőcseppek az ablakon
lassacskán lefolynak
és a nedves ablakpárkányon
egy pillanatra megcsillannak.

A kertünk ázottan is szép.
Az égbe nyúló kopasz ágak
jelzik az eljövő Tavasz reményét.
Lelkünknek sok szépséget adnak,

hogy higgyünk a várt Tavasznak!
Higgyük, hogy a Tavasz eljön!
Bár ...

Van mikor a hiányod érzem, reggel mikor felkelek,
Az emlékeimben én még mindig nagyon féltelek.
A fejemben itt egy tökéletes összkép,
Ahogy fogod kezem és mellettem jössz épp.
Örökké tartó emlék, egyre jobban gyötri lelkem.
Sóval hinti be feltépett és vérző sebem,
Mert nem gyógyír hanem méreg van az emlékben.
Sokszor sírva fekszem, hogy ...

Ködösebbé vált a világ, sötétség kúszik át a pusztán.
Halkan susogni kezd a szál, egy piciny gyermek áll az utcán.
Sír, bömböl, édesanyját keresi, helyette a hideg köd öleli,
Fájón, a földre hullnak sötét áztató könnyei.

Sírva megy végig a járda kietlen, sáros peremén,
Ugrik egyet s ott találja magát egy ház fövenyén.
Nem tudja ...