Emlékszem mikor még kicsi voltam,
Milyen szépnek tűnt a világ.
Kedves emberek vettek körül, akik
Soha nem csaptak volna be.
Amint fölcseperedtem rájöttem, hogy
Nem könnyű az élet.
Ijesztő felnőtt szemmel mennyire más is a világ.
Senkiben nem lehet megbízni,
Még a legjobb barátodnak sem szabad mindent elhinned,
Hiszen később rájössz, ...

Későn nyílt a rózsa,
Pedig piros rózsa-
Csak egyedűl virit
A rózsabokorban.-

Illegeti magát
Mintha szép lány lenne,
Pedig egy szép leány
Gyönyörködik benne.

Letépné magának-
Adná a legénynek...
Le is tépem rögvest,
Ha férjhez kérnének!

Csakhogy késő volt már,
Elszáradt a rózsa-
Ezért maradt a ...

A szerelem képes megmérgezni mindent,
Romba döntve földet, megtagadni Istent,
Nyomot hagyni kőben, emberben és szívben,
Gyilkolni, hazudni, tönkretenni mindent.

A szerelem olyan, akár a lélegző fák lombja,
Az idő kikezdi, a tél keze lecsupaszítja,
A szerelem, akár egy seb, mi folyton vérzik,
Mely dacosan megállva, az örökkévaló sziklát ...

Létem, vérét hullató
Havon át sikló gyermek sikongás,
Elhomályosult tavaszi virág.
Ostobaságokat művelő
Megférfiasodott akácvirág.
Mit sem ér a játék, s komoly gondolat,
Rianása vagyok a kékeszöld jégnek,
Igaz létért késő kiáltó őrölt barom.

Kinyílott az aranyeső, ibolya és jácint,
Szép tavaszi virágillat a lányokhoz csábít.
Kisvirágok lehelletét elhoztam tenéked,
Illatos cseppjeit permetezve mérem.
Hulljon hát a harmat a legszebb virágra,
Ennek a háznak gyönyörü lányára.

Hópihék szállnak a járda ragadós sarába
és ott maradnak egy nagy, szürke tócsába olvadva.
Ez a tél fura, olyan, mintha késő ős volna.
Mindezt némán nézem az ablakunkban állva.

A felhők sötétszürkék, hóterhüket eleresztik.
Az el is jut a mi házunk előtti járdáig.
Ott aztán, amint mondtam, mind egy tócsába hullik
és ez így megy ...