Elmém ezen sokat gondolkodik:
Ha valaha
A világrendszer fölbomlana,
S mint most az eső és hó esik,
Esnének akkor csillagok,
S folynának a csillagpatakok!

Magyarok királya
András, a harmadik
Szörnyü álmot látott:
Nemzete haldoklik.
Nyolc-tiz felé szakad,
Elfajzik a sarja,
Egyik a másiknak
A szemét kimarja.
Ország: csak maradék,
Amit koncnak hagytak
Idegen érdekek,
Idegen hatalmak.
Aztán felriadva
Álmából a király
Testőrséget szólít,
Nem is szólít, kiált:
-Ide ...

Felednem kéne már, hogy itt voltál velem,
S nem gondolni arra, mit jelentesz nekem.
Hisz tudom, hogy enyém már soha nem lehetsz.
Tiéd a szívem, de minek, ha nem szeretsz?!
Pedig még azt mondtad, ha nem is hiszed el,
Kulcsoddal kezemben sosem veszítlek el,
Mert szívem láncának utolsó láncszemét
A kezedbe adtam, s a lánc másik felét
Megtartva ...

Szép szavak játéka,
Vágyálmok szándéka.
Eltévedt kósza gondolat,
Kusza lett minden pillanat.

Bogoznám a csomót,
Ha nem lenne az drót.
Kis kezembe belehasadt,
Pipacs piros vérem kibuggyant.

De a seb nem fáj már,
Lassan gyógyul csupán.
Nagyon várom azt az időt,
A „Tabula rasa” ad erőt.

Szendereg szép ...

Ne is kutasd
Ez egy másik hely
Nélküledvilág
Másképp járó idő
Más a fény az ablakon.

Dalok marják belülről
A rádiót arctalan
Tv-k suttognak
Meztelen hegyekről
Látlak dombok között.

Kihulló fogakként
Zörögnek az órák
A föld felé fordított
Tenyérrel keresik
Meztelen talpad nyomait.

Olvasták: 662

Szerelem,