Talpamon pihen meg a homok puhasága,
bőrömön nyúlik el a szellő simogatása.
Napsugarak öntik el pólusaim,
melengetik magukba mélységeim.

Eső cseppjei áztatnak magukba,
a természet vetkőztet meztelen valómra.
Lelkem gátlásai olvadnak a semmibe,
és lesz önmaga vakító teljessége.

1.-Vers Barabás Patrícia- A leghűségesebb barát( A mentőkutya)


A bundám barna volt,

Vörös foltok borítottak,

Az éjszakával azonosultak.

Boldog voltam.



Emlékszel még rám?

Szaglásztam a légy után,

Közben orrom táncolt furán,

Mint az orángután.



Te még kicsi voltál,

Még csak járni ...

A tanka csokrot európai stílusban írta meg a szerzőpáros…

Fehér hósapka,
Tejszínű a hegyvidék.
Jégkristály varázs.
Ködnek fátyla körülvesz,
Így még, lelkem is elvesz…
*
Lóg lekókadva,
Jégcsap ereszek dísze.
Melegben olvad.
A semmiben bolyongok,
Csak egyedül ballagok.
*
Fenyők ruhája,
Porcukorszerű lepel.
Tűlevelet ...

Egy álom sírt, miközben lassan ment el, -
különös, de az álom is csak ember:
születik, s meghal nehezen vagy könnyen,
vér villanásban, gyöngyként hulló könnyben,
elégő nyárban, őszi hallgatásban,
amikor másutt víg szüreti tánc van,
s meghalhat télen, mikor hópihéken
kis vaksi fény kél, s alszik ki a szélben,
vagy tavaszban, ha csöpp ...

Hűvösvölgy. Nagyrét. Szeptemberi nyár.
Szürke folt felett fényfelhős határ.
A kék fogyó, s növekvő. Hallgatag.
Erdő keretben ki-kisüt a nap.

Itt volt, egykor, munkásünnepeken
együtt dal, nyüzsgés, piros szerelem,
szónoklat, álom, elképzelt jövő,
játék, s szótenger: bízó, kétkedő.

Az út még ott. Csorbult kövön a ...

Egy téli, fejedelmi vacsoráról, tankában írt a szerzőpáros…

Alkonyodik és
Bátrabbá lesz a sötét.
Éjjel, oly’ fagyos.
Napok óta nem eszek,
Számba csak vizet veszek.
*
Róka oson a
Neki oly’ magas hóban.
Orra izgatott!
Lakodalomba megyek,
Hogy jót és nagyot egyek.
*
A környéket még
Vékony köd is takarja.
Az éhség, ...