Az őrültként tomboló vihart, TANQ csokorban, örökítette meg a szerzőpáros.

Hirtelen a vihar,
Vad, cikázó villámokkal…
Még, föld is belereng.
Ég zeng, felhők terhe súlyos,
Fény siklik, mosolya gúnyos.
*
Kemény szélkorbácsok
Jól végigvágnak mindenen.
Dühödt ez a szél-tánc.
Pokoli szél kerekedik,
Minden összekeveredik. ...

Az életről, versben és apevában írt a szerzőpáros…

Te nem érzed, amit én érzek, vagy tán' érezhetnék?
Hidegen, velem mindig, egyedül ezt éreztették.
Nem látod te azt, amit én látok az éjszakákban?
Szerelmet vizionálok magamnak, magányomban…

Egy
Esélyt
Kaptunk rég.
Hagytam kárba
Veszni. Harc nélkül.
*
Az én keblem érzése ...

A virágok szép mosolyokkal néznek az égre.
Szirmaikon táncol a felkelő Nap fénye,
majd onnan siklik le a kertnek szomjazó füvére
és kúszik tovább a bokrokra, fákra, növényekre.

A Nap élénk fénye lassan terül rá a sok növényre, fára
és felkúszik a felhőtlen égre kerek koronája.
Melegségét széles mosollyal teríti rá a tájra
izzasztó ...

A Nap elei erővel
melegíti a Földet.
Forró a lég, tiszta az ég.
Meddig tart ez a hőség még?

A kertben a fű kiégve,
eltikkadnak a növények.
A termelvények elszáradtak
hatására a forró Napnak.

Eső kellene végre már,
de a táj nem áradatra vár!
Hogy mikor lesz

Olvasták: 337

Élet,