Ázik a táj, folyton esik.
Így van ez reggeltől estig,
majd estétől reggelig.
Az ég felhőktől szürkéllik.

Most kiadós esőtől ázunk,
majd a hőségtől eltikkadunk.
Ilyen az időjárásunk:
sosem azt adja, mire vágyunk.

Halász István
Rózsavölgy, 2016. július 16.

Édesanyám varrónő volt.
Kattogott - zakatolt a gép.
Ha nagynéha kellett egy folt
általa lett az újra ép.
Egy életen át alkotott.
Ruhák siklottak, susogtak.
Lelkemben mély nyomot hagyott,
mert csodává alakultak.
Csak szabott - varrt és remekelt.
Sokszor gépnél lelt rá a hold.
Így várta, míg a nap felkelt,
mert az éjszaka rossz kobold.
A ...

Fent a szürke győz a fehér szín felett, -
készül az eső. Kék selyem katángok
megérezték? Hát, úgy tűnik, hogy igen,
mert összébb zártak sziromkelyhű álmot,

de a versben még fényt kér egy lepke-szó,
s pirosat lobbant fel a pillanatban,
s hegycsúcs sziget lesz, alatta ott a mély:
fenyő sötéttel telt a völgyi ...

A felkelő Nap friss fényével
néz az ébredő tájon széjjel.
A Balaton még kicsit álmos.
Madárdal ad szint e hangulathoz.

Később a Nap az égre felmegy.
Feltűnik Badacsony időközben.
Az egész környék ébredezik.
Reméljük, hogy szép nap következik.

Halász István
Balatonfenyves, 2016. július 05.

Nap tüzétől izzik, forrong a táj
gyenge fuvallatról álmodik a lét.
Gyilkos katlan sújtott testünk egyre fáj
feledni vágyjuk a nap melegét.
Fellegekért kiált minden, aki él
esőért esdekel, sóvárogva kér.
Enyhet adó záport remegve remél
fuldokló imájuk az egekig ér.
Suhanó fellegek, enyhet adó zápor
messze ...

Mikor kiállok az esőre,
bízva, tán megnövök.
Ha szél karol belém sebesen,
jujjongva felülök..
S miként a nap, ragyogva
égeti testem,
nem félve tűztől, mert
újjá kell születnem..

Ha hideg hópihék
szállanak az égből,
egy várat építek lelkem
melegéből.
S míg sötétbe borul az
ég alja, ...