A hegy hátát a kékségnek vetette,
s a falucskát a völgyben elfeledte,
mint ember embert, vagy ahogy az utak
múltba hullatnak régi utakat.

Rigó motozott bodzabokor alatt,
s egy virágkelyhen lebbenő pillanat
kettényílt, felszállt, s emlékként otthagyott
szárnyáról színt, csöpp piros csillagot.

Az erdő elment, s csodálkozott a rét:
az embert ...

A tavon a szél hullámokkal játszik.
A tó vize lágyan fodrozódik.
Pákozdnak obeliszkje idelátszik.
A Velencei-tó lassan ébredezik.

A tavaszi Nap lágyan simogatja a tájat,
a túlsó parti házakat és nádasokat.
A kéklő égen fehér bárányfelhők vannak
és adják hangulatát e kora tavaszi napnak.

Mindenhol csend van. A tavon csak néhány vitorlás ...

Ígérem

Ígérem én neked,elmegyek
Ha késő,hát mit tegyek
Én megyek..
El innét ,elmegyek.
Ha te már nem vagy itt,
Nekem az éjszaka
Egy kutya vonyít.
A vonyítás már késő jel,
A fészkéből a fecske is ki kel
Gondolatot elterelve élek
Már senkitől még Istentől sem félek!!
By: Feth (József Attilának)2015, Báta

Gyapjút ad, tejet, később húst és bőrt is..
Giccses tájképen békésen legel.
Kétségtelen, hogy ősi "haszonállat".
Fal, s ha rád néz, bámul, türelmesen.

Nem szeretem történelmi türelmét,
s ha panaszt béget, úgy tesz, mint a nép,
melyet vihetnek vágóhíd világba,
míg befal hazug nemzeti mesét.

Ijesztő látni birkában az ...

Aranyeső - önkellető
virága a tavasznak -
giccses sárgáját zengeti:
- Nyíljon ki minden ablak!

Ám felkéklő ibolya rét
színében ott volt álmom:
szépség, könnycseppes csillogás, -
varázslatos világom.

Elindulnak félénk utak.
Fent a végtelen bátrabb,
s hozna fehér felhős tavaszt
a tájnak és ...

Irodalom? Olykor furcsa vadon.
Látsz előugró indiánokat.
Kiáltásuk harcias posztmodern,
s olvasójuk, ha olvas, - áldozat.

Billeg félig jobb, félig bal legény.
Valót, ha lel, hasznára írja át.
Divolinázik, felültet, s leül.
Várja saját személyi kultuszát.

Ez is jelen táj: Wass-korszakbeli
(aranykor csupán annak, aki lop).
Fél-népies ...