A hang-kutak,
s visszhang-kutak
mesélték csip-csup
álmukat,

és rábúgott
a gerlepár,
azt kérdőn: merre?
merre már?

- Merre, merre?
- tűnődtem én
az ég szeles kék
peremén.

Merre, merre
fény-, s árnyúton?
Búgott a gerle:
- Nem tudom!

Később hittem,
hogy én tudom, -
s hullt, hullt a ...

Látni vélni lelked színét
Mint érezni a napfény ízét
Lágy szellő ha megsimít Mosolyogj ha felderít

Mosolyod majd elhervad
Ha az idő hallgattat
Esőfelhő közeleg
Ez mossa el köteled

Kötél nélkül táncolhatsz
Táncos lábbal szaladhatsz
Ha a futásod véget ...

LEGYEN VISSZAHÍVHATÓ AZ A HATALOM,
AMELYIK NEM SEGÍT A FIATALOKON!

Amelyik nem épít lakást, házakat,
Csak megfogalmaz ámításokat,
Erkölcsi züllésbe taszítva a fiatal párokat!

A fiatal lány s fiú, örömre vágyik!
Saját lakásra egyik se számít.
Nincs beruházás, ha hitelt vennének fel,
A hitel, a kamat oly magas! -
A félig - kész ház, ...

Felemeltél minket, Képzelt Karácsony, -
repült a ház nagy hóvitorlaszárnyon!
Elmaradtak árnyék-félelmes esték,
s párologtatta könnycseppek hidegjét
érzés, Szépséget kereső, amelyet
nem mondok könnyelműen szeretetnek,
mert nem tudjuk: az volt-e, de a Nincsen, -
hiánya sejteti ezt szíveinkben.

Volt Karácsony, ...

Dicsekedőn zengők a kalmár-fények.
Eltakarnak karácsonyi sötétet?
Nem gondolom. S azt sem: bár az a Jászol
szív-legendát indított volt-világból, -
ez a Legenda időnkig elérten
csak jót szolgált, a lélek érdekében.

Másként hiszed? Tudatlanul egy parton
bármit hihetsz, - attól nem más az alkony,
hajnal, s nem más a múlt sem, nézz csak ...

A lehűlt levegőnek már borotvaéle van,
a gyengülő Nap az ólomszürke felhőkbe bújt.
Az erős szélnek már harapós kedve van.
A sárga avar az őszi eső sarába hullt.
A felhős időnek már gyanúsan hószaga van.
A Természetnek nyugalma csak látszólag van,
hiszen az új Tavasszal a szél már új életre fúj!