Mesét írnék, fülelek: a szívemben
milyen mese sír? Felzokog a Nincsen.
Kifosztott tájon kár kiált át káron,
de telt zsebűből nem kél szánom-bánom.
Keresztpogányság, megtévedt magyarság!
Igaz mesében mindig lélek, nagyság.
Igaz mese, ha kell, dicsér és vádol, -
nem hallgat fényről, - és nem hallgat árnyról,
önhaszon-lovagrendet mélyen ...

Esőcseppek csillannak a sok zöld növényen.
Bágyadt fény terül szét az egész környéken.
Szürke felhők komor tömbként állnak az égen.
A táj felfrissült az eső következtében.

A Nap a felhők közül ki-kikandikálva
küldené sugarait az ázott, nedves tájra,
hogy a lucskos talajt ...

Egy szó.. Rajta könnycsepp végigszalad.
Bú még keres bánatból kiutat.

Egy szó.. könnycsepp.. Szűkül soványka fény,
s átbújik tördelt ujjak térközén.

Az őr ruhákra jelzést varr az est:
horog nélkül is régi rémkereszt.

Rád gondolok, jobbat remélt halott:
nem védett meg elhagyott csillagod,

s a Kereszt sem, - tán hitted: kell a ...

Szimpatikusnak tartom azt a sztárt,

ki nem képzeli, hogy ő egy ikon,

csak jólesően nyugtázza, magát

adja munkájához s azt gondolja itthon



róla a következő nemzedék: \" Nahát,

mily rendes munkát is hagyott maga után...\"

Barátomat, Sándort észrevettem

egy esős napon a Duna - parton, egy híd alatt

pecázott. - De Sanyi, miért éppen

ilyen istentelen rossz időben akarsz halat



fogni s miért pont itt? - Nem véletlen

ez az egész, drága pajtikám, merthogy páratlan

felfedezésre jutottam: ide

sereglenek a ...

Fiume, tenger, perdülő napernyők,
bajszos urak, csíkos fürdőruhák,
üvegszekrényben giccses porcelánok,
búza, verejték, kéz villant kaszát,
kinyíló erszény, kis polgári vágyak,
szobormellényes szép palotasor,
pipiskedő nők, korzón kurtizálók,
hamis aranykor békéje honol,
(s van mit csodálni Álmodban, Te Század,
sok minden épül, ...