Az égen tömör felhők szürkülnek,
sötét szürke színt adva az ősznek.
A fák a szélben hajladoznak,
s a sárga leveleik hullnak,

hullnak, hullnak, szünet nélkül hullnak,
a nedves avaron sárrá válnak.
Ősz ül rá a panelszürke tájra,
az esőtől áz14mpufott földi világra!

Elfelejtesz-e, ha elárul majd
A kedvenc éjszakánk,
S nem nekünk kopog már
Halkan az eső
Ábrándos macskaköveken?
Elfelejtesz-e,
Ha álmainkra tör majd
Egy gyászos, elárvult szerelem,
Elhagyott féltékenyen?
Vársz-e még,
Ha nem lesz már kihez bújnom,
Ha nem enged már senki,
Szíve, öle melegébe?
Ugye ...

Szeretnék álom lenni,
Éjjelente veled lenni.
Reggelente tovaszállni,
S szívedben megmaradni.
Szeretnék én eső lenni,
Ablakodon kopogtatni,
Szelek hátán lovagolni,
S forrásvízben lubickolni.
Szeretnék szabad lenni,
Börtönömből szabadulni.
Már nem szeretnék álom lenni,
Csak éjjel-nappal veled lenni

Mostanság, életem alkonyán
többször kopogtattam a pokol
és a mennyország zárt kapuján,
miután nem vagyok sem forró -,

sem hidegfejű, a végletek
embere sem, bebocsátásig
nem jutottam el, a végzetem
szüleim eltávozásáig

csendben figyelt, később már jelzett,
dörömbölt, lelkemben, szívemben.
Csillagzatom, mely ...

A virág, akkor legszebb, mikor már halott-
Teste nyitva, vágya vezeti az úton, mit istentől kapott-
Tudja, nincs már remény, hiába keresett, hiába kutatott-
A halál az egyetlen, mit az élettől kaphatott!

Elfogadja, vagy talán keresi még a reményt?
Hiszi, ha még szebb lesz, tán kaphat még egy esélyt?
Nyitja szirmait, bár tudja késő ...

Voltam gondolat
melyből fogantam én,
Eldöntött életem
ingatag peremén,

Voltam gyermek
ki nem alkudott,
Majd bűnös
ki csak gonoszkodott,

Voltam okoskodó
még okos is talán,
Szertelen életem
hosszú vonalán.

Voltam dühös ifjú
harcias vagány,
Hazug önző ember
kit az élet meg talált,

Voltam ...