Mint levágott lábára a sánta,
Úgy emlékezem a hazára.
(hiába nincs már az a része:
Ráérez mindig a sebére)

Él bennem is az, az ideg,
Mely hiányát sejdíti meg,
Lehetetlen vissza nem akarni,
(annyira valós, meg tudná vakarni!)

Ha hideg van, érzi: fázik,
Az esőben tudja, hogy ázik,
Bizsereg ...

Az életemet végigkísérte a remény
és a rettegés, merthogy későn eszméltem fel,
végtére egyazon tőről fakadnak. Szerény
...

Az értelem les szélütötten,
A bunkó örül: mi vagyunk többen!
Nekik vannak egyenlő elveik.
Ki dolgozik, attól elszedik,
Kik a napot, tyúkot lopják,
Szegények, hát nékik adják.
Ez ám az i(gazi)gazság!
- hol a tolvajt jutalmazzák!
A potyalesők ezt megszavazzák!
(Az értelmet elzavarták!)

Pár ...

Aranyeső gyönyörködtet
virágszépségével a reggelben.
Rossz álmokat elfeledtet,
széppé változtat a lelkünkben.

Aranyeső egy vázában
szelíden adja szépségét a nappaliban.
A reggel hangulatában,
az áradó szelíd szépség varázslatában.

A hálóból a nappali ...

Amikor halkan sírok,
csak úgy,
magamnak befelé,
könnyeim mossák
régmúlt idők sebeit,
emlékeit.
Nem változik semmi,
pedig látni szeretnék,
de tejfehér köd
takarja el az utam.
Érezni szeretnék,
de mit?
Van, van bárányfelhő:
elúszik,
van jégeső,
kiheverem.
Pillangó-szárnyú ...

Keletről:
a Nap kukucskál
Nyugatról:
az eső ömlik,
kettő között,
dideregve ázok, fázok,
Délről:
nem jön meleg
Északról:
a jégkorszak meg
rám-köszöntött.