Annyi minden megy

veszendőbe, mert

nem kérdezünk rá.

A bölcsességre

...

Őrangyal ki vigyázta eddig álmom,
elengedte kezem, vissza hiába várom.
Elhagyta ezt a világot,
hol annyi bűnt és fájdalmat látott.

Olyan helyre távozott hol nyugalmat találhat,
hol nem kíséri tovább útján a bánat.
Hol nem érheti több fájdalom,
hol nem látszik rajta a szánalom.

Elment és magával vitte jóságát,
lelkének ...

Tudom, mennem kell!
Tudom, nem várnak.
Tudnom kell, mikor induljak!

Zuhanok!
Valaminek a része vagyok.
Hosszan és csendesen,
Közeledem.

Látom magam alatt a földet!
Sárga virágokat és puha zöldet.
Érezni akarom!

Megérkeztem!
Nyomot hagytam,
Párra lettem.

Sűrű köd rejtegeti fájdalmamat,
lelkem mélyén ismerős dallamok,
csillag-fény nélkül bátran indulok,
sötétségnek én ajánlom sorsomat.

Minden ordas pár nélkül magányos,
a szél visszhangozza vadul dalomat,
lesöpri zúzmara-szőtt kánonomat.
Útszélről fölrepül egy szép táltos,

körülöttem a mindenség ...

Szonett 4.

Nagyon hatással van rám az Ember,
s néha Vele összetalálkozom,
ilyenkor gyakran elcsodálkozom,
hol élt eddig, hol bújkált előlem?

Voltam én is naív és bölcs gyermek,
korareggel tipegtem rokonok,
s szomszéd öregek, nagy okosok
történeteit hallgatni, s eszem

felfogta életüket, érdekelt,
ha rossz kedvük volt, ...

Gomolyfelhők borítják az eget,
nem szellő lengedez,
hideg szél hasítja bőrömet,
megszokhattam volna már...
Voltak felettem
bárányfelhős kék napok,
zöld fűben fekve
néztem a napot,
két csillag világított rám szebben,
mint a világűr összes fénye,
melengetve átölelte testemet,
élvezettel szálltunk,
mint két villás farkú ...