Nem pompáznak decemberben
csillagok a magas égen,
a sápadt Hold eltévedett...
felvonult a felhősereg.

A sereget kíséri szél,
diófákat hasít ketté,
ha teheted meneküljél,
csontvelőig hatol beléd.

Ettől rosszabb már az lehet,
ha jeges eső mosdat meg,
fuss, ahogyan csak teheted.

E ...

Éj leple csillagtalan
szomorúan áll a fa magányosan,
a Holdat csalogatja bús lombjára,
hiába minden szemfényvesztés,
csak árvalányhaj simogatja testét,
minden faág eget óhajt csókolni,
teliholdat szeretnék ölelgetni,
a nagy, fehér kerék lassan távolodik,
felhőmedve a semmiből közeledik,
négy lábra áll, bocsát szoptatja,
pár ...

Besötétedett, eljött az este.
Egyedül vagyok a magánytól félve.
Lemezt teszek fel, zenét hallgatok.
Cigarettázom és pezsgőt kortyolok.

Fülelek régmúlt zajt hallok,
Megjelennek előttem arcok, volt mosolyok.
Vagy talán a pezsgő mámora játszik?
Tudja, hogy a költő társra vágyik:

Kint sötét van, bent mélység.
Hiába kiáltok ...

Almavirágok közül a folyó sima tükre
kukucskál rám, olyan, mintha állna,
nem olvadt a hó, eső sem táplálta,
vonzott, mintha csak engem várna,
lábammal a tükröt összetörtem,
nem érzem a folyó lomha sodrását,
körülnyaldos térdemig a víz puhán,
a távolban egy szerelmes pár
csókolózik a híd ...

Élvezem a borúból zuhogó nyári esőt,
erős zápor, mintha dézsából öntenék,
belekavar a déli szél süvöltve,
csapzott hajamat fújja szerte széjjel,
a füvek felemet fejjel szürcsölnek,
micsoda könnyeket áraszt az égi szürkeség,
becsukott ernyőm ráncain pörögnek,
mint az elszakadt gyöngyfüzér,
a ...

Még mindig szép az én világom
a síkság szélére kiállok, oda
ahol a földet az ég nyeli el,
déli szellő napsugárral
nyakamra lehelt forró csókjától
a testem bizsergés árasztja el,
amitől felnevetek
észre sem véve, a remény
mikor telepedett mellém, együtt
néztük az üresen kongó határt,
búzatenger, kukoricaerdő helyére ...