Még mindig szép az én világom
a síkság szélére kiállok, oda
ahol a földet az ég nyeli el,
déli szellő napsugárral
nyakamra lehelt forró csókjától
a testem bizsergés árasztja el,
amitől felnevetek
észre sem véve, a remény
mikor telepedett mellém, együtt
néztük az üresen kongó határt,
búzatenger, kukoricaerdő helyére ...

Olyan érzések törnek fel bennem,
Amelyek megrémítenek engem.
Senki iránt sem volt ily érzésem,
Miszerint nem lehet más, mint szerelem.

Ajkamon érzem csókjának ízét,
El nem felejtem bájos kék szemét.
Csak álltunk ott, a város közepén,
Zuhogó esőben egy park szélén.

Ajkunk összeér, homlokunk ...

Hanyatlik a napnak aranyló sugara,
elmúlik a boldog, s a rút száll tova.
Elmúlik a világ minden élő szerve,
könnyezve temeti nyárutó esője.

Nem kacag fel többé sugara a napnak,
nem hallik édes hangja szavainak.
Porladó fejfa mutatja a helyét,
hol van, kiért egykor áldozta mindenét.

Sírva gyászol ...

Kitől félünk?



Ami hamisítatlan szenvedélyeket
hoz a felszínre, az igazából a sport,
evégett is szeretem. Remek képeket
őriz emlékezetem a kimagaslót

...

Miért csámcsognak
a malacok?




Módos gazda istállójában
a jó takarmányt kiosztották.
Éhező madarak sorjában
...

Én egy pillangó vagyok,
Sehol sincs otthonom,
Megbántanak a nagyok:
Nevenincs rovarok,

Ha a földön lelek helyet,
Picsiny életteret,
Haragos szél leteper,
Szellőcske rám lehel.

Bokrok közé röppenek,
Tüskék felsértenek,
Lombos fán elrejtőzöm,
Kopognak faőrök,

Felhők alatt szárnyalok,

Olvasták: 520

Egyéb állatos,