„Isten a katonáink kezét teszi keménnyé
S a katonáink harcát teszi majd győzelemmé!
A kicsi Istenkép férfikézzé nő,
Naggyá duzzad benne a férfierő.”

„Aznap Oroszország felől érkeztek hideg légtömegek,
Normafánál torlódtak… boldogan sízni vágyó tömegek.”
Ezerkilencszáznegyvenhárom január közepén
Még álmodozott a baka, igaz már ...

Idefelé, a homokunkkal támasztottuk az ablakot,
Közben beszélgettünk, hogy ki és mit akarna, milyen harcot…
Érdekes, azt senki nem vetette föl, ezt, ki éli túl,
Semmit nem látva, csak néztük a tájat, nagyon botorul.

Mindannyiunkban zakatolt a gyors élet-vonata
Ahogy jött a hideg, lassan csökkent vágyunk halmaza…
Lassan gyanús is lett, hogy ez a hideg ...

És a lova…

A harcost ledobta a
Lova, úgy megijedt kígyótól.
De csak odébb ment.
*
Várta a gazdáját, ki
Csak feküdt a mező füvében.
Visszaoldalgott.
*
Szagolta, nyalogatta
Arcát, közben többször is prüszkölt.
Vitéz feléledt.
*
Lova örömnyerítést
Hallatott és ugrált pár nagyot.
Gazdi csodálta.
*
Pedig ismerte, ...

Magas, szürke a fal velem szemben, ködből kiépítve,
Látom én, hogy ennek aztán nem lehet menni hegyibe…
Itt az ismeretlent, nem világítja meg a boldog nyárias nap.
Jókat eszik, alszik, megáld és küld a halálba, a tábori pap!
Itt a ködből jön a halál, egy nagy repeszakna, vagy csuló képébe…
Ha felrobban, elrepít ...

Vizionálós elmélkedés…

A Don-kanyarban dúl-fúl a reménytelenség,
A lélekben nő a kitörölhetetlenség…
Ne keress, csak szépet, amikor egy kicsit lehet, hogy megállsz,
Hátha, két lövés és robbanás között végül is rátalálsz…

Szerezz jártasságot, a hazamenésről… álmodban,
És vigyázz ne zizzenjen neked golyó… fölálltodban.
Mert ...

A cseresznye csinos, kíváncsi lányka,
pirosa kacsint rád, csábít a fára.
A meggy már másként dobog vérszín szívvel,
s az édessel savanyút elegyít el.
Az almák között van puhább, keményebb,
nyárban, őszben fajtájuk szerint érnek:
van fenséges, napot idéző sárga,
másiknak

Olvasták: 355

Természet, Társadalom,