A karácsony, vörös-esti alkonyán
Csillámos hó van kint, a ház udvarán,
Amiben benne ül egy hóember, vártán
És ócska kutya lábos van a kobakján.
Kinn igen-nagyon fúj a szél,
Fáról hull maradék levél.
Mi emberek, tán’ már születéskor meghalunk?
Vagy majd, öregen megtudjuk, hogy mi kik voltunk?
Azt nem tudhatjuk, hogy egyszer, mi vár ránk ...
Csillámos hó van kint, a ház udvarán,
Amiben benne ül egy hóember, vártán
És ócska kutya lábos van a kobakján.
Kinn igen-nagyon fúj a szél,
Fáról hull maradék levél.
Mi emberek, tán’ már születéskor meghalunk?
Vagy majd, öregen megtudjuk, hogy mi kik voltunk?
Azt nem tudhatjuk, hogy egyszer, mi vár ránk ...
Olvasták: 293
Az Ön versének a helye...
Elmélkedtünk a karácsonyról, a körülményekről…
A szeretet ünnepe a karácsony, de oly' sok helyen már nincs,
Pedig legalább ekkor összejönni, az maga a lélek-kincs!
Vannak, akik már az ilyen találkozásra semmit nem adnak,
Okos telefonnal, röpke kapcsolatot messziről tartanak.
*
Hiába a szeretet ünnepe a karácsony,
Ha hiányzik a családom.
...
A szeretet ünnepe a karácsony, de oly' sok helyen már nincs,
Pedig legalább ekkor összejönni, az maga a lélek-kincs!
Vannak, akik már az ilyen találkozásra semmit nem adnak,
Okos telefonnal, röpke kapcsolatot messziről tartanak.
*
Hiába a szeretet ünnepe a karácsony,
Ha hiányzik a családom.
...
Olvasták: 267
Az önmagukat túlzón szerető emberek,
Sosem a megbízhatóbb, legbátrabb emberek.
Nem lehet egy embertől olyat követelni,
Amire nem képes, nem adatott meg neki.
A halál óráját, nem lehet megválasztani,
Időpontra, célszerű nagy türelemmel várni.
Persze élet faramuci, közbejöhet bármi...
A környezeti csend ...
Sosem a megbízhatóbb, legbátrabb emberek.
Nem lehet egy embertől olyat követelni,
Amire nem képes, nem adatott meg neki.
A halál óráját, nem lehet megválasztani,
Időpontra, célszerű nagy türelemmel várni.
Persze élet faramuci, közbejöhet bármi...
A környezeti csend ...
Olvasták: 227
odalent a vízen egy csónakos kereng,
- vajon mit keres - egy régi álmot,
- mit felejtett elme - vagy egy kicsiny kuckót
vagy egy szigetet, (és) csak merengek,
vajon mit lát - a kék, hullámzó vizet,
- vagy égen lebegő papírsárkányt
- vagy egy pöttyös labdát, nádi sármányt,
papírcsónakot, sodródó
- vajon mit keres - egy régi álmot,
- mit felejtett elme - vagy egy kicsiny kuckót
vagy egy szigetet, (és) csak merengek,
vajon mit lát - a kék, hullámzó vizet,
- vagy égen lebegő papírsárkányt
- vagy egy pöttyös labdát, nádi sármányt,
papírcsónakot, sodródó
Olvasták: 247
Harcokban veszteség mindenkit érni fog,
Fájdalmas akkor, amikor ezt felfogod.
De ha küzdened kell, tedd oda magadat,
Ne hagyjad, hogy legyőzzön bármely pillanat.
A harcban, győzhetsz, ha nem ismersz félelmet, kegyelmet,
De, hogy Te győzzél, bizony ismerned kell az életet.
Ne is gondolj arra, hogy a vesztés is lehetőség,
Neked csak a siker, ami egy adott ...
Fájdalmas akkor, amikor ezt felfogod.
De ha küzdened kell, tedd oda magadat,
Ne hagyjad, hogy legyőzzön bármely pillanat.
A harcban, győzhetsz, ha nem ismersz félelmet, kegyelmet,
De, hogy Te győzzél, bizony ismerned kell az életet.
Ne is gondolj arra, hogy a vesztés is lehetőség,
Neked csak a siker, ami egy adott ...
Olvasták: 191
Az erdőben kószáltam, Ivett!
Madárdalos csendben, ó, mi lett!
Vágy öntött… izzadtam,
Tán’ hergeltem magam?
Majdhogynem elájultam! Ivett…
Ültem egy kidőlt fának törzsén,
Lábam támasztékon, kis rőzsén.
Közben, eszem rajtad,
Mikor fagyit faltad…
Ha itt ülnél ...
Madárdalos csendben, ó, mi lett!
Vágy öntött… izzadtam,
Tán’ hergeltem magam?
Majdhogynem elájultam! Ivett…
Ültem egy kidőlt fának törzsén,
Lábam támasztékon, kis rőzsén.
Közben, eszem rajtad,
Mikor fagyit faltad…
Ha itt ülnél ...
Olvasták: 261
