Szétterül a tavasz…

A belázasodott
Fák, ismét szirmokat adnak!
Újulás izgalma…
Szelíd angyalok szőnek át,
Pihe-puha földi imát.
*
Tengernyi a vágyam,
Hogy mezőn, fűtenger legyen.
Zölden már sarjadó!
Szárnyak érintik kék eget,
Összekulcsolják két kezed.
*
Fülledt, tavaszi éj
Nincs, de tavaszillat lenghet.
Mélyet ...

Emberi faj ilyen,
Nem él békés szeretetben…
Mesés áskálódás.
Hihetetlen hangsúlyokkal,
Földöntúli buzgalommal.
*

Ember olyan önző,
Másikra irigykedni, jó…
Szeretet, békesség?
Mindenki más mocskát nézi,
Közben kertjét gereblyézi.
*

Juj, de jól ...

(3 soros-zárttükrős)
A természet pirkadata kibotorkál a tél fogságából,
Elfoglalja helyét a szokásos rend szerint, megszokásból…
A természet pirkadata kibotorkál a tél fogságából.

Zöldül a határ,
Erdő, mező, s a liget.
Tél megy, jő tavasz.

(Bokorrímes)
A pirkadat zsákban hozta a rügyeket,
És bűvészi tehetséggel, szétosztotta ...

Már itt a tavasz…

Csepergő eső,
Fűszál tátott szájjal vár…
Szárazság helyett!
Sárgul a szeder levele,
Belapultál a szívembe.
*

Dús, zöld legelő
Eteti rőtvadakat.
Párzás időszak.
Éveken át arra vártál,
Ide nekem bele bújjál.
*

Sikerült az attrakció,
Nincsen ebben szenzáció.
Ég, már

Olvasták: 191

Természet,