Meditáció a volt-on… vagy múlton…

Visszanézve, van egy csomó üresnek vélt meg tán' sánta volt, évem,
Ahogy ezen elmélázok rájövők, hogy ez az én messzeségem!

Futva, loholva üldöz múltam, mint veszett, nem is olyan málén.
Járatlan úton van és a kalapja, látom mégsem áll csálén.
Futkározása közben a láncait veszti, hátha így célját ...

Élet kemény.
Lelemény
A remény

Élet viszontagságos,
A jó, lehetetlen,
Szeretet elképzelhetetlen,
Minden olyan másságos.
*

Élet lehetetlen,
Ronda,
Fejek homokba.

Sokakat gyötör betegség.
Manapság
Győz álságosság
Halál előtt öregség…
*

Bánatot
Érezzük.
Életünk hányatott!

Káromló ...

Csak puszta üresség, amit hagytál
Itt hagytál mindent mintha semmit sem látnál
Besétáltál akárcsak egy boltba
Levetted a legdrágább dolgot, így lett egy csorba.

Ki is mentél, minden ajtót nyitva hagyva
Fizetésként emlékeket hagytál ideragadva
Azt hinné az ember nem maradt ott semmi
De a fájdalom ott van, énekét zengi.

Nem tudtál még ...

A szerzőpáros, tankában gondolkozott…

Halvány, almabor
Színe van égnek… messzi!
Pirulás múlik.
Csend hullik, mint szép áldás,
Meghitt most a rügyvárás.
*
Fönt a sok csillag,
Vibráló fényt terít szét.
Ég, mint kótyagos…
Szerelemittas percben,
Szívünkben mámor serken.
*
Este már ernyed,
Táj, sötétségbe ...

Szerelem,
Nekem
A hiányérzésem

Jólesik léleknek,
Hódolok eszményeknek.
Csak szeressük egymást nővel…
Önbizalmat növel.
*

Szeretni a nőt…
Értéknövelőt.

Szívem vágya,
Életem állomása
És a
Lelkemnek a
Simogató karbantartása…
*

Szerelem kéne,
Ajándékozz véle…

Ölelnélek, ...

Falun voltam disznóvágáson,
Részt vettem biz’ a leszúráson.
Áldomás, pálinka,
Nagy-kés ujjam vágta!
Sírva ültem a deszka ágyon!

Vecsés, 2018. augusztus 22. – Kustra Ferenc – emlékem; LIMERIK