Napfénytől szikkadt lábnyomodban járok, apám.
Mit magad mögött hagytál mélyen utad során.
Kiitta már belőle a fény az idő poshadt vízét,
Csak emlékek őrzik az elapadt forrás édes ízét.

Elfeslett bakancsod mintájában még mindig duzzad az erő,
Az eltaposott gyom csak itt-ott félve bújik elő.
Nevedhez híven felvértezve harcoltál őseid ...

Állítólag a remény hagy el utoljára

(3 soros-zárttükrős)
Óh, de nagyon szeretnék én hazamenni,
Ha volna otthon hol, lehet lepihenni…
Óh, de nagyon szeretnék én hazamenni.

Ha
Volna
Valaki,
Ki haza vár…
Oda röpülnék!
*
Nincs meleg otthonod.
Hazád, házad, álmod se tán’...
Oly üres vagy, hideg.
*

Szomorúság ...

Lassan-lassan búcsúzik a Tél a tájtól,
bár még néha csípős, hűvös léggel dacol,
de a vége itt érződik már a közelben.
Kinyíltak már a hóvirágok a kertünkben.

Érezni, hogy a Nap ereje is növekszik,
hiszen a Kikelet lassacskán közeledik.
A rügyek egyszer csak-csak kifakadóban.
A Tavasz itt van már szinte a ...

Eljött a farsang! Itt a fánkok ideje!
Gyomrom haladéktalanul megtelne,
ha itt lennének az asztalon előttem!
A fánk az egyik vágyálmom!
Süt majd finomakat a párom!

Bálint nap van… nagyon kell emlékeznem rád…

(Szenrjú)
Hiányod dühöng,
Vágyam, meg szinte őrjöng…
Miért nem vagy itt?

(3 soros-zárttükrős)
Itt vagyok én egyedül, a Bálint napon,
Szomorúság talán látszhat az orcámon...
Itt vagyok én egyedül, a Bálint napon.

A pihentető, mély alvásod után, legyen napsütéses a napod!
Ne ...

(bokorrímes)
Mint a méhdongásnak harsanása, az életem ily’ zajjal rohant le engem,
Az óta már volt sok-sok rohama, de éppen, az életem untatott engem.
Sokszor jelent meg egy-egy vad és nagyon zúgó darázsraj… ők is, mind csak engem...

(Kínai forma - „Vágyódás délre”: "Shiliuziling" 1, 7, 3, 5 Rímképlet = aaxa)
Lét!
Mért nem szép? Miért ...