Hétköznapi pszichológia… meditáció.

Ahogy a Hold megvilágítja a fákat,
Nekem úgy kellene felismernem mákat,
Ahogy a Hold megvilágítja a fákat.
*
Így öregen, lehet,
Nem is kell már felismerés…
Hold meg csak, világít.
Szerelem szárnyán repkedtem,
Örök szerelmet reméltem.
*
Az élet értelme vajon a lét?
Vagy lét adja az élet ...

Versben és európai stílusú haikuban…

Életem foglya
Vagyok, idő besegít.
Mutató halad.
*

Mindig sikertelenül küzdöttem,
Pedig, helyes volt cselekedetem.
*

Aztán még én a
Saját foglyom is lettem.
Sors keze ütött!
*

Erőm már lassan elhagy, ahogy öregszek,
Utamon a mély gödrök csak növekszenek.
*

Volt minden, ...

Versben és európai stílusú haikukban…

Te tudod, az élet ködében nem lehet előre látni?
Azt is, hogy állomás jő-e vagy ütköző... azt ki kell várni!
Mindenki csak rakja a kazánt és rohan a vakvilágba,
Nem is lát, ebben a vacak ködben, de bízik a sínpárba.

Van olyan is, amikor valakinek kifogy a mozdonyból a szén,
És ha még ez a nyílt pálya ...

Nagyságos asszony! Ó, Pirike!
Tudom, magas a jövedelme.
Megélhetés lenne,
Ha már velem lenne.
Lennék én a férje, kedvese!

Azt sem tudom ki maga, uram!
Nem tudom mért állta el utam?
Nem vagyok nagysága,
S nem leszek arája!
Úgy jött ide, mint a léghuzam.
*

Tudja, most kukázok, éhesen,
De ezt unom már véglegesen!
Kéne, már hol ...

Ironikus meditáció…

El fog érkezni, amikor biztosan, mán’ a halál ormán ülök,
Ahol lassan, élvezettel, bedarálnak az ördögpata küllők
És meg nagy bölcselettel közben, rohamra hívást fütyülők!
Nos, hogy ott nyekergés is legyen, nekiállok... hegedülők!

(3 soros-zárttükrős)
Akkor már majd a levegőt is csak hason veszem,
Kínomban, majd ...

Napfénytől szikkadt lábnyomodban járok, apám.
Mit magad mögött hagytál mélyen utad során.
Kiitta már belőle a fény az idő poshadt vízét,
Csak emlékek őrzik az elapadt forrás édes ízét.

Elfeslett bakancsod mintájában még mindig duzzad az erő,
Az eltaposott gyom csak itt-ott félve bújik elő.
Nevedhez híven felvértezve harcoltál őseid ...