Dobolva hull le az őszi eső,
Tekintetem néma, de esdeklő.
Vége a nyárnak, már nem süt a nap,
Sőt, hosszabb az éjszaka mindennap.

Nyárnak vége, hiába esdek, elszálltak már a remények.
Bánat tépi szívemet, mikor kopognak az esőcseppek…
Nyárnak vége, hiába esdeklek, elszálltak a remények.
*

Mereven nézek borús ég alatt, ...

Hétköznapi pszichológia…

Olyan érzésem van, hogy a lélek-hidegben egyedül vagyok.
Az érzés és a tudat kicsípték a lelkemet.
Bennem burjánzanak és eluralkodnak az éjsötét fagyok,
De,
Nem szeretném, mégis cipelnem kell a terhemet

Körülvevők vannak szép számmal, mégis fájón... egyedül ...

Hétköznapi pszichológia…

A
Durva
Gondolat
Sosem marad
Ki a világból.
*
Vannak, kiknek végtelenül durva, közösséges a lelkük
És mindent csak primitíven, csak vázlatosan tesznek.
A lelki finomságok használata, kicsit sem kenyerük
És
Nem is tudják, nem fogják föl, hogy ők a helytelenek.

Azt persze biztos érzik, ők javíthatatlan ...

Tűnő boldogság oly' messzi foszlányai jutottak eszébe,
Nem emlékezett, pedig majd’ beleszakadt az erőlködésbe…
Sunyin próbált régi időből, valami másra emlékezni,
Mivel átkötheti emlékeit, köd-függönyt kikerülheti…

Szemében az aggodalom köde és remény fénye csillogott!
Valamerre el kellett hajolni, de válaszolni nem tudott.
Énje letagadta, ...

Fogyóban az életút…

Most, így belegondolok… megy az idő,
Mily’ gyorsan elmúlik élet... repülő.
Elég sokat éltem, de ez csak egy részlet,
Még élnem kell életet, míg tart a készlet!

Az idő elmúlt, nem vár, csak úgy tovaoson mellettem,
Évekkel hátamon élnem kell… hátra maradt életem,
Az idő elmúlt, nem vár, csak úgy tovaoson ...

A vágyam, lehetne szél és mindenhová eljutna,
Néha leverhetne egy kandelábert, a butuska,
A lelkem vele lenne és én szelem, el nem futna...

Vágyam szellőcske, lelkem nélkül félénk, nem merő,
Ők ketten együtt, jó kettes, mindent megteremtő,
Vágyam szellőcske, lelkem nélkül félénk, nem merő.
*

A szél s lelkem, reményemet is mindenhová ...