Telem rég megtaláltam…
Ősz kezdetét kerestem
távozni készülődő
nyárról susogó csendben.

Ég látszatra még kék volt.
Lombok látszatra zöldek.
A fű már szikkadt sárga.
Lila lángok köszöntek

kis tornyok tetejéről,
és hoztak éber álmot
léleknek, szívnek, szemnek:
kinyílt bogáncsvirágok.

Színükben égi méz ...

Szerzetes Úrban ott a hit
arról, hogy e táj Éden itt?
Hát erről írt, hát erről ír,
de megsúgom: hazug e hír.

Tudatlan? Ezt nem mondanám,
mit írt – olvastam, s nem talány
miért ÍGY írt e szerzetes,
s mily érdeke, Édent ha fest.

Ki így szerez, ki úgy szerez…
Fenti tolvajt Kereszt fedez,
s tán csak én mondom már: - Nahát!
Erre ...

A hőségben kis szél is jön, és enyhet
hoz, s elvisz. A lég felizzik megint.
Madár kedvetlen kötelesség-röpte.
Fűszál tánc leáll, lemondón legyint.

Egy kis népre gondolok. Egyre kisebb,
mert, amilyen volt, arra gondolok.
Három évtized lassuló időben, -
s mennyi szépség, érték lett már halott!

Túl főzőcskéznek, magyarkodó ...

Az első versek ősember-torokból,
ha fel-feltörtek olykor, az is lehet,
bár hangok voltak csak, csupasz magukban,
túlszárnyalhattak mai verseket.

Ha fájdalom volt bennük, primitíven,
csak érzés volt, szívütő fájdalom,
s ha érzés jött, örömként, nagyon mélyből,
az is költői lélekkincs vagyon.

A Gondolat, igaz, számomra Isten,
de az ...

igaz szó üldözött
kígyók a fű között
kétélű nyelv sziszeg
a szív sötét sziget

háromszín megfakult
árnyban hallgat a múlt
hő ütött lég felett
felhőkön fénysebek

Éden kifosztva rég
templom kihűlt mesék
keresztes hitvilág
köpdös le Bibliát

kérdőíves csaló
tettéről ...

Engem Kharón kis pénzért, vélem, átvisz,
ha nem: legfeljebb kicsit még maradok
e parton, mert túl nincsen sürgős dolgom, -
így nincsen nálam türelmesebb halott.

Rossz, persze, látni parti hókuszpókuszt,
népséget, melynek a becsülete tág:
belefér bármi, s készít barnult bőrrel
egy Ceaușescu-féle Nagy-Romániát, -

Magyarországból. Hát ez ...