A télről, versben és tankában írt a szerzőpáros…

Szél úrfi pejként,
Zabolátlan, mint vadló.
Patanyom, hóban.
Hópihékkel érkeztem.
Ő vár! Tudtam, éreztem.
*
Látom, hogy a szél, a kert fái között vircsafttól, olyan, mint egy rítus!
Lehet, hogy buta, mint a sötét éj, ő azt hiszi, hogy ilyen a virtus.
*
Kis hópelyhekkel
Tangózik a ...

A párákban kúszó
fátylakat nézve,
hangulathoz illő,
az őszies kezdésre..
Mezíttelen talpam
a hideghez érve,
csak álltam az erkélyen
merülve, messzeségbe..
"Hol bukkan napsugár,
mi felhők mögé rejlik?"
Elázott madárszárny,
lombokba telepszik.
Énekben nem harsanva
üdvözvén a reggelt,
s égboltot látva, mint
kitört ...

Az október..

Hamvadó napfénynek sugarából kortyolok..
Természet öléből mint "hattyú", feltámadok.

Tán a meleg teszi zsibbadt tagjaim
nehéznek tűnt vánszorgását..?
Vagy tán a hosszúnak ígért
partoknak szélei, hol hittem,
hullámok varázsszárnyán..
"Elindulhatok" ?..

Tényleg hattyú lennék??
Vagy,mint az Andersen ...

Részletek: versben apevában és 10 szavasokban.

Már, kertünkben ökörnyál sem lebeg,
Elúszott az összes nyári felleg…

Ló
nyerít
hidegben.
Szívet hevít
forró sörénye.

*
Nézem és ameddig a szem ellát,
Sok-sok hófolt takarja a határt…

Tyúk fészkelődik meleg szalmában,
Kakas maradt az úr a házban.

*
Bizony, ...

Fehér a táj, sűrűn esik a hó, mint egy pép,
Félelmetesen, furcsán, fantasztikusan szép.
A nagy fenyők glédában őrzik a szépséget,
Hó, fehér takaróként őrzi a hideget.

Mindenütt fehér hó, kemény hideg és magány,
Ember vastag bundában, botor ki itt vagány.
E körülmények között végigmenni, ...

A vers olyan lény: álom köntösében
hozzád lép, mint segítő jó barát.
Ha te írtad, akkor sem csak te írtad,
mert veled együtt írta a világ.

Ha nem te írtad, akkor is barátod
éppúgy lehet, ha szembenéz veled,
s nem hízeleg semmiről, senkinek sem, -
szavában ott igazság, becsület.

A vers követte sorsom volt örömben,
s bánatok kék ...