Lét-emlékek…

Megfejtettem, a létem maga a gordiuszi csomó,
Bele van még kötve, sok minden, ami nem oda való…

Szólt az ember, amikor nem is kellett,
Írt levelet is, amikor nem kellett…
Sok év alatt, így-úgy lett… emlegetett.

Emlékszem én azért szép pillanatokra,
Bár, tengerparton sincs mindig halvacsora…
Fogynak, bizony a napok... az ...

Európai stílusú haikuban…

Halottak napja.
Meghalt a biztos remény.
Temető. Mécses.
*
Míg sírhant nedves,
Gyászidő is szükséges.
A gyász is véges…
*
Még sírhant nedves.
Szárad! Gyászidő letelt…
Sír gyorsan szárad.
*
Sírhant nem nedves.
Száradt! Gyászidő elmúlt…
Élet megy tovább.
*
Száraz ...

Versben és európai stílusú haikuban…

Bizton tovább élsz,
Én lelkemben… örökké.
Rád emlékezek…
*
Csend gyümölcse csüng
Némán síró ajkamon…
Eső szemerkél.
*
Gyümölcsömet kacs
Rögzíti… szólnom kéne.
Bezárkózott lét.
*
Hiába szólok…
Nagyon emlékezek rád…
Szinte velem vagy…
*
Ahogy megyek a ...

Versben és európai stílusú haikuban…

Holnap is születnek majd, és meghalnak:
az emberek temetnek vagy mulatnak.

Ahogy besötétedik, sötét paplanjával betakar az este,
Én meg könnyezek, a mécses lángban, múlva megszűnt reményt keresve.
Az avar -volt falevelekben-… koszorúval kézben botorkálunk,
Arasznyi vastag ...

Pótolhatatlan..

Az időtlen s kacagott messzeségek.
Játsztva izgatón vett könnyedségek..
A Pokolról törtetően vaddá lett"átkok",
együttzengt, nemeslőn szívbemarások.

Álmokból felépített, könnyű légvárak.
"Falakat" lebontó rezgő pilleszálak..
Gyönyörökben ellopott földi kincsek,
s titkon megnyílott ...

Hamvadó hamu..

Talán, megszületnem lehetett csak könnyű..
Amikor fényes Üstökök borították a sötétlő,
fekete Eget..

S felsírt ajkaimtól csitítva kért Anyám,
Ki keresztelt s adta szép, örökölt nevemet.

Melyből szólítá s a figyelmem,
hívó személynek szentelek..

A megszólaltak hangjain a betűkből,
dallamok ...