Hol is van az az út, melyről látszik a múlt?
Van kérdés, melyből megfejthető, mi a múlt?
De, hogy e két kérdés valós-e vagy avult,
Kiderül, hogy tényleg kell-e való… a múlt.
A múlt akarjuk-e vagy sem, kísér minket,
Mi elmúlt, mi már biz’ azt átéltük mindet
És a múlt fontos, jelenünk abból
Van kérdés, melyből megfejthető, mi a múlt?
De, hogy e két kérdés valós-e vagy avult,
Kiderül, hogy tényleg kell-e való… a múlt.
A múlt akarjuk-e vagy sem, kísér minket,
Mi elmúlt, mi már biz’ azt átéltük mindet
És a múlt fontos, jelenünk abból
Olvasták: 246
Az Ön versének a helye...
Bűntudat
Véleményünk tegnap összekülönbözött,
hol volt az önkontroll, miért nem működött?
Nehezen találok innen kijáratot,
csak könnyeim folynak, mindjárt kiszáradok.
Pattan a húr néha csupa semmiségen,
látszat a nyugalom, az idill törékeny;
az elmúlt napra most fájdalommal nézek,
miért halmozódnak fel a tévedések? ...
Véleményünk tegnap összekülönbözött,
hol volt az önkontroll, miért nem működött?
Nehezen találok innen kijáratot,
csak könnyeim folynak, mindjárt kiszáradok.
Pattan a húr néha csupa semmiségen,
látszat a nyugalom, az idill törékeny;
az elmúlt napra most fájdalommal nézek,
miért halmozódnak fel a tévedések? ...
Olvasták: 633
A poéta estéje…
Mint vérvörös uszály, úszik esteledés... látóhatár felé,
Szép színeket bocsát ki, de látszik, örömét ebben nem lelé.
Mindenféle árnyalatra befesti a kísérő felhőket,
És kifesti az éjszakai viharos mulatságra őket.
Íróasztalomon van nekem, egy régi töltőtollam,
Benne vérvörös a tinta, mivel betűket ...
Mint vérvörös uszály, úszik esteledés... látóhatár felé,
Szép színeket bocsát ki, de látszik, örömét ebben nem lelé.
Mindenféle árnyalatra befesti a kísérő felhőket,
És kifesti az éjszakai viharos mulatságra őket.
Íróasztalomon van nekem, egy régi töltőtollam,
Benne vérvörös a tinta, mivel betűket ...
Olvasták: 581
Felkúszik a nap az égre,
fel az égbolt tetejére.
Felkúszik a nap az égre,
hogy az éjnek legyen vége.
Sugarát a végtelenbe nyújtja,
mert tudja merre van az útja.
Felébreszti a természetet,
mi fény nélkül csak henyélhetett.
Életre kelti az egész világot,
fákat,bokrokat s virágot.
Embereket állatokat késztet,
kik éjjel a szemük ...
fel az égbolt tetejére.
Felkúszik a nap az égre,
hogy az éjnek legyen vége.
Sugarát a végtelenbe nyújtja,
mert tudja merre van az útja.
Felébreszti a természetet,
mi fény nélkül csak henyélhetett.
Életre kelti az egész világot,
fákat,bokrokat s virágot.
Embereket állatokat késztet,
kik éjjel a szemük ...
Olvasták: 372
Hiú ábrándokkal magam
álomba ringatom, hogy
lesz mikor már igen,
a kezed, szorosan foghatom...
Szótlanul nézlek.
Majd lehullik végleg
nehezék a kínpadon,
nyugtalan elmém elszáll,
s fénybe űzi gondolatom..
Köröttem, megáll a lélegzet.
Kábulatban vagyok..
Lágy felemelkedésben,
mint fel-felkapott
nyári szellőként tova,Veled ...
álomba ringatom, hogy
lesz mikor már igen,
a kezed, szorosan foghatom...
Szótlanul nézlek.
Majd lehullik végleg
nehezék a kínpadon,
nyugtalan elmém elszáll,
s fénybe űzi gondolatom..
Köröttem, megáll a lélegzet.
Kábulatban vagyok..
Lágy felemelkedésben,
mint fel-felkapott
nyári szellőként tova,Veled ...
Olvasták: 457
Vihar dúl bennem..
Ahogy künn a természetben,
hol fák gyökerestől csavarodnak,
pocsolyákból, árvizek tombolnak..
Az én szívem is úgy tombol.
S egy könnycseppben a szerelem játéka,
az összes fájdalmaim ajándéka,
dúvadtan áll fejtetőre az élet..
Színpadán, kínpaddá lett ítélet.
Mely két csókban záródott..
Egyetlen álmomban ...
Ahogy künn a természetben,
hol fák gyökerestől csavarodnak,
pocsolyákból, árvizek tombolnak..
Az én szívem is úgy tombol.
S egy könnycseppben a szerelem játéka,
az összes fájdalmaim ajándéka,
dúvadtan áll fejtetőre az élet..
Színpadán, kínpaddá lett ítélet.
Mely két csókban záródott..
Egyetlen álmomban ...
Olvasták: 471