Versben és európai stílusú haikuban…

Légy múltba, kérlek,
Vágjál utat a résnek,
Bűnöd oldozom…

*.

Jó lenne tán', talán mégis,
Ha nagyon akarná ég is,
Végre boldoguljak én is.

*

Múltad gyökered.
Gyökér nélkül fa nincsen.
Jövő: lombozat!

Vecsés, 2014. november 20. ...

Ha az öröm felépít egy-egy Házat,
többnyire mindjárt lebontja a bánat,
s kóbor kutyaként jár helyén az emlék,
s csillag nyújtja feléje égő csendjét.

Erre gondoltam most, a nyári réten,
s arra: milyen kár, hogy életem értem,
mert megértéssel nem mehetek messze:
nem a való kell, - az, ami lehetne!

Volt más idő, bánat akkor is ...

Forog kék kút színarany kereke, -
mélységből fényvíz ömlik felfele.

Fényvízben ring fehér virágú rét, -
s hány mozdulat még várja idejét!

Felhő méltóság jön, s máris megy el.
Ezüstnyárfás liget zeng, énekel.

Kit búcsúztatsz szép, tükörszemű csend, -
ezt a fényvízben ringó végtelent?

Vagy azt, ki már látja a ...

Mikor a nyár közeledik az őszhöz:
az ismerősben ott az idegen,
s hogy minden ismerősben idegen van,
észre sem vetted, - s rájössz hirtelen.

A fény kialszik, felhők összefutnak,
majd ismét régi arccal néz a nap
feléd, s a nyárban minden újraéled,
a megszokott hoz mozdulatokat.

A lombok zöldek, de színt váltott termés
magát már az ősznek ...

Ha menekülő kell: bombázz, Szíriában!
Onnan nem jön elég? Nézz szét! Hány más táj van!
Az a cowboy legény, hidd el, ma is bánja,
hogy piff-puff!-ra nincsen elég indiánja!
Így a nagyvilágban kutatni kénytelen:
ki jön puskám elé, indiánnak, nekem?!
(Jönnek vagy nem jönnek, ki cowboy, megoldja:
tudja, hogy mindez csak jó média dolga.
Média nem ...

A som már felpiroslott,
de vörössé nem érett.
A hegyoldalról néztem
kis falut, messzeséget.

A szívem talán mindig
képzelt faluját várta, -
ó, sok városban élő
mosolygós naivsága!

Igen, tudom, naivság
hívogat, csodaszépen,
ha erdő, rét, hegy, síkság
a táj ...