Hajnal s lépteket érik földek
Bemocskolt világ, emberi szörnyek
Hallom ered, áruló királyok lánya
Ábránd a kezdet, és semmik maradványa

Áttetsző maszkod, csörög arany véred
Az emberiség nem rejtegethet Téged
Játék a halál, én nyugodva várlak
Fuss, ha tudsz, úgyis megtalállak

Szabadul a vadász, s embere árja
Lakattal mély szív ...

1.

Füvekkel, fákkal mérem magam
csak ezért nem vagyok hontalan
csak ezért nem vagyok árva
angyalok majd
sárga
trombitát fújva
visznek messze
egy másvilágra

2.
Zápor
Zápor
Zuhogó
Villámok
Között állok
Ökölnyi cseppek
Esnek
Tisztára mosnak
Összevernek

3.
Kellene már egy új szerelem
lánggal ...

Zenél a gyönyörű tavaszi táj.
Dallamát a rádióm adja.
Messzire száll Csajkovszkij zenéje.
Követi Beethoven egy szép műve.

Magasra száll e művek szépsége
és visszatér élményként szívünkbe.
A növények, fák gyönyörű csokra
szelíden néz az égen fénylő Napba.

Lelkem telik a sok szépséggel,
a szépség, jóság ...

Summázom sorsomat, hetven évnyi létet.
Poklokat, egeket ekként mérlegelek.
Zöldfülű ifjúként szeretetre vágytam.
Remélt boldogságot kerestem, kutattam.
Voltam asszony, anya- sorsom nem volt békés.
Bőven volt számomra fájdalom, szenvedés.
Hogy múlik az idő! Rohannak az évek!
Kép a boldogságról lassan semmivé lett.
Szertefoszlott álmok tátongnak ...

Nem vagyok költő, de költök.
Ha verset nem, hát némi pénzt.
Nem vagyok író, de írok
kis sztorikat, de nem regényt.
Nem vagyok nagy gondolkodó,
mégis: " Cogito, ergo sum."
Vagyok dilettáns alkotó,
autodidakta...- warum?
Ha nem vagyok sem ez, sem az,
múzsám, ihletem látomás?
Írói vénám sem igaz?
Akkor írjon helyettem más!

Hej, ha én nagy költő volnék,
ezer verset farigcsálnék.
Minden napra egyet- egyet,
egy évben meg ezeregyet!
Úgy várnám én az ihletet,
csengő- bongó szép rímeket!
Zenét szőnék soraimba
lágy dallamot szavaimba.
A múzsámmal jóban lennék,
mindig a kedvére tennék.
Írnék jóról, írnék ...