A tavasz jötte mindig meglepett.
Kapuja nyílt, beáramlott a fény.
A kertben fellélegzett egy szobor,
s galamb búgott kinyújtott kézfején.

A tavasz jötte meglepett, de tán
táj és lélek fél, hogy a tél örök.
Fölém hajolt meggörnyedt ág-világ, -
de mégis vártak idő-térközök

valami szebbet. Szálltak halk neszek,
kis hang pihék a ...

Pitypang fehér gömbje elszendereg.
Felhők felé siet a sok sugár.
Fénykapuban megáll az alkonyat,
s tűnő tavasszal szembenéz a nyár.

A határban egymás mellett hever
barna és zöld: két elfáradt rokon.
Friss zöldnek erőt barna föld ad át:
magérlelőt kalászos csúcsokon.

A költővel kóbor kíváncsiság,
kivert kutya fut, mely ...

Tavasz van!
Zsenge, madár dalos tavasz...

Napsugaras reggelen,
Ablakom kitárom,
és szemem előtt ezernyi, virág táncol.

A kis fülemüle,
Vidáman zengi, április énekét,
Vén diófánkon,
Békésen pihen, egy kis veréb.

Tavasz van!
Zsenge, madár dalos tavasz...

Tavaszi ruhába öltözött a rét,
Sárga pitypang, nyílik ...

Oly sok éve eltűntél hirtelen
a vén Duna is feljajdult,
partjánál már rég nem ülsz réveteg
szíved sem dobog, elcsitult.

Érintetlen tollad érted kiállt
fehér papír az asztalon,
hiányodtól elnémult a világ
mozdulatlan, rég parlagon.

Áldott legyen kezed és szép lelked
csodálnak fent az angyalok,
hát élhettél volna még idelent
ha ...

Az ünnep mindig gyorsan elvirágzott.
Aranytenger alkony lobbantott lángot,
majd kötelesség csillagútját rótta,
s halvány fehérré lett elégő rózsa.

A Te világod is bánattal telt meg,
amikor újra megláttad a kerted,
esti rigóhang árnyékokra csattant, -
s pusztult a szépség minden pillanatban?

Tettek? A vers, ha szól is, tehetetlen?
A világ ...

Az égen fehér bárány, -
szél vitte áldozat:
a zöld feletti kékben
lehet, hogy önmagad?

Tavon tükörtánc indul,
s parttól partig világ
vidámít látszat felszínt, -
s ki az, ki mélybe lát?

Csendre hangcseppet hullat
madárszemű jelen, -
de párolgó varázslat
nevet könnyeiden.

A költő kicsit isten?
Megáld új ...