Felélednek a még alvó fák.
A rügyek hipp-hopp kipattannak.
Megszépült az egész világ
hála a tavaszi napnak.

Nyílik a sok szép virág.
Lassan levelekkel teltek a fák.
Tavasztündér fénycsókját szórja
minden fára, bokorra, virágra.

E csóktól szökken virágba az új élet,
e csóktól lesz értelme a létnek.
E csóktól lesz vége a hideg ...

A szép mesét nagyon kell szeretni,
Sőt!Igazándiból nemcsak szeretni,
hanem belőle sokat tanulni,
hiszen a jó mese tud tanítani,

Jóra, szépre, szeretetre okítani.
Lehet hőse oktalan kicsi csacsi,
a bumfordi, tityi-totyi, topa maci,
a buta sárkány, falánk cica, vagy bármi.

Csak egy a fontos! Tudjon miránk ...

Siklik a szánkó! Helyhó!
Szinte röppen! Oly jó!
Robog egyre sebesebben.
Eltűnik a fehérségben!

Hamar leérünk a domb alá!
Körülvesz sok hóbucka!
Apa a szánt ismét a dombra húzza.
Ráülünk és máris indulunk újra.

Hóember áll a domb mellett.
Formás sapkája lyukas fazékból lett.
S Ő bizony csak ...

Csak nézz ki az ablakon
és hagyd, hogy a fájdalom
e színes, édes, mesés,
fura érzés átjárjon!

Köszönnek a fák, lombok
miknek árnyába botlott,
a láva-nyár derekán
lihegő kitaszított.

Tarka halotti lepel,
levélként földön hever,
csak a szél cirógatja
és az ágakkal perel.

Ujjaikra csap nagyot
engedjék ott ...

Ablakomból gyönyörködve
cukortáj ötlik a szemembe.
Az ágak, fák komor feketéje
hóval fehérítetten néz az égbe.

Körös-körül mindenütt, amerre a szem ellát
porhó takar házat, bokrot, füvet, fát.
Körös-körül amerre a szem ellát
a tél csendben vette vissza elvesztett uralmát.

Halász István
Pestszentlőrin c, 2003. január 05.

Brumimaci szívesen bunyózna.
Bokszkesztyűt örömmel húzna.
Épp arra ment a könnyű róka
és ,,beleszaladt" egy próbapofonba.

Nagyot repült a szegény róka
nyekkenve a földre pottyanva.
Beosont a hátát fájlalva
a mackóékhoz a barlangba.

A búját sírva a róka elmondta.
A papa a fiát kérdőre vonta:
- Mit csinált Neked a rókakoma?
- ...