Érdekes volt. A gyermek összerázta,
s új ábrát hozott csaló szimmetriája
a csőtükörben. Jégkristályok éke
ugrott legtöbbször a szemem elébe,
de sok más képet bűvösen kibontott,
összerakott, ragyogtatott, megunt ott
e játék. Úgy terveztem: írok róla,
most, hogy az életem kaleidoszkópja
emlékekből ábráit összerakja,
de hullni kész ...

Orrbántó Edward, Nagy Király,
vágtat jogon, lován..
Nem volt Ő angol, sohasem!
S földje hun tartomány.

S a népe istenadta nép?
Hát.. sok minden lehet..
..bár tiltakozott egy személy:
az Isten. Tüntetett!

Persze, Edward oly Nagy Király!
Isten minek neki?!
Csak hát.. ..ha több haszonra les..
Cégérnek tette ki!

Szóval.. - ...

A szobrok szinte élnek!
Bent vannak a lelkemben,
ott élnek a szívemben,
zenélnek a létemben,

Az életet fejezik ki,
a szépségét megjelenítik,
az értelmét dicsőítik,
gyönyörűségéért köszöntik.

Rézkarcokon a falon
a szelíd fény átoson,
majd a szép alakokon
megpihen szinte ...

Fehér felett a légi kék
mutogatja látszat színét,
s bohócruhában őszi fák
fújják az öblös trombitát.

Levélnyáj fényhangok alatt
engedelmesen átszalad.
Piros villan, egy-egy virág,
a csendre szórja csillagát.

Lankás lejtőn ott múlt mese:
Szabó Dezső szoborfeje.
Konok fej volt és zavaros,
akár sok magyar feje ...

Falakból sok van, -
út egy se már.
Szürkés közönyben
a láthatár.

Volt vonatokból
egy sem maradt.
Árnyak guggolnak
a híd alatt.

Nincs hegyem, erdőm,
völgyem, - s a rét
mit zörget? Száraz
fű idejét.

Eltűnt a Szépség,
eltűnt hazám..
S hogy volt-e népem?
Az is talány.

S ...

Ködös a hajnal,
őszi a hangulat.
Gyenge fény pásztázza
a tavi tájat.

A Balatonon ködpaplan.
A part reggeli nyugalomban.
A fák mereven állnak.
Most már őszi szelek járnak.

Sárgult levelek lassan hullanak.
A gyepen szőnyeget alkotnak
szép színét adva a hajnalnak.
A köd felszáll. Helyet ad a Napnak.