Húzd az evezőt
(evezős induló)

Ragadj evezőlapátot,
így találsz igaz barátot!
Hollári hollári hó!
Sodor a Körös folyó!

Szálljon a dalunk,
útnak indulunk
siklik csónakunk,
nincs határ!
Fűzfa-árny alatt
csapatunk halad,
béke, nyugalom,
csordogál.

Tajtékot verő,
páros ...

Ó Puszta! Hatalmas, határtalan Rónaság!
Dühödt szél uralta vég nélküli pusztai világ!
Erősen fúj jobbról, balról! Dühének nincs határa!
Indulatosan támad rá e szépséges világra!

De ez nemcsak hamis, csalfa látszat.
Nagy ereje van a szél rohamának,
mely lehet, hogy idővel elfárad.
Az égen sötétszürke ...

Álmaimban Kedves
újra itt vagy velem,
tegnapnak hitt emlék
szakadni képtelen;

tetten ért pillanat,
boldognak hitt évek,
- régen elfogadtam-
csak Téged idéznek.

Gondolatomban laksz,
néha még fáj nagyon,
úgy hittem, idővel
múlik a fájdalom.

Régóta ábránd vagy
mit szül a képzelet,
de álmaim nélkül ...

Szitakötőn nagy bronzszem égett.
Arany víz ragyogott,
de távolabb már fák temették
tegnapba a napot.

Tegnapba, súlyos kőkoporsó
mélyébe, ámde még
itt aranydús álmát ragyogta
víz, béke, messzeség.

Álltam, láttam mindkét világba:
fénylett a van, s a volt
készülőben hegyekre, vágyra
sötéten ráhajolt. ...

Mikor az Anyag önmagára nézett:
az volt a hihetetlen Ősigézet,
varázs, mindmáig fájó, érthetetlen,
mely titokként gyúl ki földi szemekben,
s visszfénye pásztáz életen-halálon,
mint lenyűgöző, félelmetes álom!

Semmit sem Alkotunk, ha ezt nem újra!
Tapogat a "tudom!" rút sátánujja,
s hangoskodnak a látszatember-bábok,
a fegyverük ...

Kis fehér karácsonyfák:
vadgesztenye virágok.
Április végi szél hoz
piros májusi álmot.

Piros májusok álma
csüggedt szívünkbe lát át,
s hihetetlent mutat meg:
volt Ébredés varázsát.

Már mindjárt itt a május.
Kis gyermek fények nőnek,
megnőnek, nekivágnak
új útnak: nyáridőnek,

s gurul a gerle hangsor,
gyöngyként ...