Egy fiatal megy a távolban, ahogy
valamikor, tavasszal, én is mentem
a réten át, a fák felé, ahol
barna, s fekete várt türelmes csendben.

Zöld színét még csak álmodja az erdő
a rügyekben. Feszül levéllét vágya,
s kék és fehér az ég kutak vizéből
lenéz a táj kíváncsi bánatára.

Mi is marad kékfehér tavaszokból,
szirom könnycsepp, ...

Fürgén, vidáman ugrál a kis nyuszi
házról házra, fészekről fészekre.
Ajándékát boldogan teszi
bele mindegyik udvari fészekbe.

Zsákja könnyebbedik,
szíve boldogabb lesz.
Lelke örömmel telik.
Lénye telve szépséggel.

Ám amikor este otthon lepihen,
fáradtan, nyugodtan alszik ágyában
azzal a nagyon szép érzéssel,
hogy örömöt vitt ...

Élénk tavaszi fény árad szét a tájon,
ezen a csodaszép kerti világon.
A bokrok, fák, növények fürödnek
a friss reggeli kikeleti fényben.

Egy kis fekete bogár röpköd tétován
a gyönyörű kertünkben, majd egy ágra száll.
Az ablakunkból nézem e sok szépséget,
mely azt kívánom, hogy sohasem érjen véget.

A kertészünknek szép lelke
tükröződik a kertünkben.
A rózsa felel rózsának
díszeiként ennek a tájnak.

Nekik a virágzó fák adják a díszkíséretet
kifejezve a gyümölcsöket hozó reményeket.
A virágok szép fejecskéikkel integetnek
a szépségükre, illatukra vágyó szívünknek.

A levegőben csak néhány madár száll.
A szél tőle ...

"..nem középiskolás fokon.." -
ilyen a költők álma.
S tanításuk megsemmisül,
s vágyuk az Időt várja?

Eltűnt Országod, mit hozott
"a proletár utókor",
Attila! Most "a nép fia"
(s lánya) kik előtt hódol?

A három színnel pántlikás
tragédiák világa,
s tapsol a kábított tömeg, -
Csóri vajdát csodálja.

"..nem ...

Virágzó fák színpompája
tobzódik a tavasz fényében.
A kikelet tarka fénycsokra
tükröződik a Völgyünkben.

Betölti az egész Völgyet.
A környéket is rabul ejti.
Létével feltölt minden lelket.
Aki ezt látja, nem felejti.

Fáklombjai hajlanak egy patak fölé.
Annak vizét féltőn óvják, takargatják.
Tavaszi pompa csillog a csermely ...