Burka lehullt,
s diószem itt,
issza őszi
csend cseppjeit,

s levélpárnán,
mely sárga-zöld,
szelíd barnán
rád szól, köszönt:

- Fent voltam én,
most lent vagyok.
Fent a csillag
most is ragyog,

mert magasban,
ott égi ág,
s nem leng, - az már
másik világ!

Érlelt a nyár,
az ősz elért,
sors-koppanást
rám ...

Mikor tél pakol, mit visz el, s a tavasz
mint érkezik meg? Annyi éven át
figyeltem, mégis, máig ismeretlen
a búcsúzó és érkező világ.

Az évszakváltás furcsa, paradoxon!
Semmit sem rejt, de titka ottmarad
nyíló kapukban, könnycsepp mosolyokban:
elbúcsúzó, s érkező önmagad.

A tél, ha rám szól, hogy írjam a verset,
nem árulja el: ...

A még gyenge napfény simogatja lágyan
a kert zödlülő növényeit, fákat.
bokrokat, az egész melegedő tájat.
Gyere, gyere kikelet! Csak rád várunk már!

A télnek, bár eddig még gyenge volt, jó lenne, ha vége lenne.
A tavasz már eljöhetne. Még több színt vihetne a környékre.
Adja a jó Isten, hogy az a vágyam beteljesüljön,
hogy a kikelet arasson ...

Izzadságom hullik a földrögökre.
A barna föld párázik föl sűrűn lihegve.
A fáradt Nap bágyadtan a földön táncol.
Csak az őszirózsa él még a sok múlt virágból.

Vitatkoznak az évszakok,
bár mindegyiknek a haszna sok.
Hogy ti mindenről tudjatok,
ezért minden szót leírok.

Dicsekszik a tél, hogy milyen szép,
hópihék adják a szépségét,
síelés, szánkózás és egyéb
sportok növelik értékét.

A tavasz jöttével virágzik a természet,
az állatok is növelik e szépséget.
A napos, szép tavasz kedves ...

A cím Tiéd, - és a műalkotás is:
kis ág, kereszten, amit Tőled kaptam.
Ha nem haragszol: e jelképes Erdőt
tovább viszem, szívkereszt-gondolatban.
Sok erdőt láttam: ébredező erdőt, -
ködből kibújik, és álmosan ásít,
s erdőt, amelynek lombkoronás lelkén,
csendjén, arany tűz itt-ott kivirágzik.
Láttam erdőt alkonyban elmerülni.
Hallgatott, ...