Az őszinte szavak tompán koppannak.
Vajon termő lelki talajra hullanak?
Lesz-e dús lombú fa a költészetből?
Vagy hogy mi lesz majd ebből, majd csak eldől?

Lesz-e gyümölcsöt termő gondolat,
mely a szavakból lelkekre hat?
Van-e értelme a szép szavaknak?
Lesz-e haszna a bölcs gondolatoknak?

Nem szól hiába a ...

Az erdőt jártam, szomorú varázsló.
Valahol este várt, és csillagzárszó,
de még alkony volt és piros meséket
ragyogtatott egy láthatatlan lélek.

Igen, alkony volt... és sebzőn, szívemben
tőrt villantott gonoszság-jóság isten,
gyönyörű tőrt, pengéjén égő szépség
ígérgette édenkert-messzeségét.

A fák megálltak készülő ...

A tűzhelyen a lábas kék volt,
s időnként kék a kinti égbolt.
Múlt kék olykor még ma is ott van
eltűnődő mindennapokban.

Volt-fáradtság is ott a mában:
egy lehangolóbb fáradtságban,
mely, ha néz az estholdas égre,
nincs benne már egykor-reménye.

Az sem rejtély, hogy hová lettek,
miket volt-kezek építettek.
Emberkéi egy álszent ...

Álmosítóan száll le az éjszaka
az őszi esőtől ázott, még nedves tájra.
A fákon már csak egy-két elsárgult levél,
a tájon a fákat csípi a szél.
Egy-két madár ül csak az ágakon.
A tél követi az őszt lopva, lopakodva,
decemberi jeges hideget ígérő szele
a lassacskán lehűlő őszi éjbe fúj bele.

Itt ülök egyedül, magamba fordulva,
A világban elveszve, rád gondolva.
Fejemben kavarog egynéhány gondolat,
Boldogság elveszett egyetlen perc alatt.

Mi mindent megtettél értem, nem tagadom,
Felhőként követtél, óvtál az utakon,
Védtél a sötéttől, őrangyal voltál,
Ha szükségem volt rá, fénnyel tápláltál.

Ez már a múlt, s ...

Volt egyszer egy pár kis csizma
egy polcnak a sarkában.
Jártak szerte e világban
a világnak sok sarkában.

Voltak északon és délen,
nyugaton, keleten télen.
Csak nyáron álltak a szélén
a polcnak csendben pihenvén.

Meséltek Ők unott-untalan
a többieknek folytonosan,
hogy mi van keletnek tájain,
nyugatnak, délnek útjain

a ...