Mi igazán fáj: a széttört varázslat,
amely egész volt, s többé nem lehet.
Darabkáit a szél sötétbe fújja,
s visszakoldulja az emlékezet.

Koldulom én is, de velük mit érek?
Megperdülnek gerle-búgócsigák
zöld tornyokon és hangjuk hull a kékre:
mit ér-mit ér-mondd, mit ér a világ?!

Tényleg: mit ér? Tudjuk, de nem akarjuk ...

Ma már a börtönben is sportolhatnak
a rabok. Egy elítélt dologtalan
alak jelentkezik a börtönőrnél,
ő is szívesen sportolna. \"Őrködjél

te itt, de én kijutok hamarosan\" -
gondolta magában hősünk, majd
elkezdett fekvőtámaszozni. - Halljam
csak, mit szeretne sportolni? – faggatja

a ...

Különös fény messzi tájról
súgja felém a láthatárról
a dalt...

Szép szólamú ének,
mint az álom lebeg,
s ott áll magában előttetek,
a fény és a láz.
Csak várja, hogy elkapják
fáradt karjaid.

A magányos bogárhad
a szellőkben kering,
azt hiszed köztük vagy,
de zuhansz már megint.

Mint meddő tünemény
szemed ...

Mottó:
„S a nép hajdan csak eledelt kívánt,
Mivelhogy akkor még állat vala;
De az állatból végre ember lett,
S emberhez illik, hogy legyen joga.
Jogot tehát, emberjogot a népnek!
Mert a jogtalanság a legrútabb bélyeg
Isten teremtményén, s ki rásüti
Isten kezét el nem kerülheti…”
Petőfi Sándor: A nép nevében. Részlet.
...

Mindjárt Szilveszter. Edgar Poe-i holló
helyett varjak. Rezzen idősorompó.
Felhangzik vaskos csőrök rideg Kár!-ja,
s megérthetetlen végtelen világa
indul már velünk új újévben tovább.
Illem emberek remények látszatát
adják egymásnak. Ó, én is ezt teszem
szokás-igában, - de máskor ott a Nem!,
ha vers parancsol dús csillagéjszaka
Szépség ...

Finom ízed az ajkamon!
Didergős hajnalon
csakis rólad álmodom!
A jó érzés a torkomon
látásodra átoson!
Hiányod búsan fájlalom!
Ha nem vagy, kellesz ám nagyon!
Léted selymes illata
ingerel eme sok sorra!
Színed rejtélyes volta,
léted vad, erős zamata
tapad vágyó ajkaimra!
Ha betöltelek poharamba
itt vagy Te, a vágyaim tárgya,
édes ...