Ha meglátlak láncra vert alkonyat
s fölfeded maszkba bújt arcodat,
ha porlepte bőrödből virág hajt,
mely túlél majd jégesőt, fagyvihart,
megőrzöm elhervadt szirmait
s megmentem el nem halt álmaid.

Így szólt a halál a bölcshöz.
Ki csuklyásan, kaszával köröz
homályos lelkek válla felett,
kik nem ...

Perdek mentek, az órák teltek.
Örültem minden kicsi szépnek,
a tündérrózsa zöld levelének.
Vígan száll csőréből az ének
a fák között a cinegének.
Csodálatos a madárének
szabad ölén a Természetnek!

METAFORA

Két fogalom lesz egy test, s lélek
ennél, s a költő lesz a papja:
szertartással e két fogalmat
a versében eggyé avatja.
Így lett egy Juhász Gyula versben
barna pókká a jámbor este.
Nem tudni: az est örült ennek,
vagy Juhászra szólt: - Ó, te beste!

SZIMBÓLUM

A szimbólum, vagyis a jelkép,
valamiről úgy alkot ...

BALLADA

Oly szomorú a ballada!
A főhőse meghallada.
Nagy ritka a vígballada,
amelynél végül trallala.
Van ki jobbra, más balra áll,
sok jobbra-balra dalladál,
de ritka a vígballada, -
legtöbb vég búsan ballaga.

EPIGRAMMA

Rövid kis vers - csattanóval.
Bércről zengő intelem.
Sajnos, a nép meg nem hallja
völgyi gondban, ...

- Lüktet a fejem, fáj a szemem,
szaggat a vállam, szúr a szívem,
sőt még a hátam is... - Irigylem
magát - vág közbe nagy hirtelen
a doki -, erős szervezete
van, ha kibírja mindezeket...

Amikor a tűz már nem éget,
testeden futkos, marja bőrödet,
fölényes kacaj benned remeg,
szomjazó ajkad kíntól pezseg.

Bár torkodban feszül érzésed,
alázattal bír, vele küzd éned.
Szusszanásig fáj perzselése,
felemészt tested szenvedése.

Fájdalom megmarkolja szíved,
szít, beléd-mar, mégis élvezed...
Alázat, küzdelem egy ...