Sok álom, együtt. Egyik vad, kegyetlen,
sebző álom, rossz eszme-szerelemben.
Másik gyógyítana, mikor a Bánat
szorít magához kis, fájó hazákat.
Múlt, robbanások. Felsüvítő bombák
házikónkat nagy hirtelen lebontják,
s tágas kerti diófánknak is vége.
(Mi volt a kedves, árnyas lombok vétke?
Nem érthettem meg, pici gyermek voltam,
s utoljára ...

Válaszoltak.
Nem áltatom
a lassú fondorkörben
sebességem hányadát,
s nem hallgatom
az elaszott szőlőszemek
napkeleti moraját.

Borult ég.
Kitisztul reggelre.
Vagy nem ébred fel
a halott Nap sohasem?

Bolyongó ködbolygót
figyeli a penész.
Gémeskút árok,
benne a lángot víz nyeli,
elégsz.
Folyvást kergeti,
itt van és ...

Ülök és nézem-e üres lapot,
S máris egy hosszú ihletet kapok.
Nagymamámról írok, aki nem lehet velem,
És lám már is sírásra áll a szemem.

Szegénykém kórházba került,
Mert mindig feszült.
Fáj így látnom őt,
S nélküle az életem egy csőd.

Hiányzik nagyon,
De ez az én bajom.
Remélem nem én okoztam,
S emiatt nem alszom ...

Nagyhatalom (ma ő, holnap tán másik, -
csak példa ez, hogy hátha felszikrázik
egy-egy fejben a gondolat, mely még nem
gyújtott ki fényt a csacska fejecskékben),
így üvöltött át egy országba: - Mától
takarodj a trónodról, te Diktátor!

Igaza volt? A tényben mindenképpen!
A Diktátor tényleg az volt, nem kétlem,
de múltban ő pénzelte, ...

A kertünkre nézve az ősz gyönyörűségét látom.
Valóságos színpompa terül szét ezen a tájon.
Az ősznek zöldből srágára festő valósága
csakis az életnek örök szépségét ábrázolja.

Mert az ősz is nagy festő.
Minden zöldet sárgító Ő,
majd átfesti vörösre
avarnak ejtve a földre.

A Nap nappal még erős,
de este már nem ilyen ...

Unatkozott a barlangjában Mackó Miska!
Épp arra járt barátja, Sompolyogi a Róka!
- Mi ért unatkozol barátom, Mackó Miska?
érdeklődött a ravaszdi gúnyolódva.
- Barlangod előtt szép, nagy lépcsőkorlát van!
Lecsúszhatnánk rajta! Nem lennénk mi bajban!
Miskánk meggondolatlan. Rögtön felpattan:
- Mehetünk. Unom magam a barlangban.
Rókánk látja, a ...