A kertünkre nézve az ősz gyönyörűségét látom.
Valóságos színpompa terül szét ezen a tájon.
Az ősznek zöldből srágára festő valósága
csakis az életnek örök szépségét ábrázolja.

Mert az ősz is nagy festő.
Minden zöldet sárgító Ő,
majd átfesti vörösre
avarnak ejtve a földre.

A Nap nappal még erős,
de este már nem ilyen ...

Unatkozott a barlangjában Mackó Miska!
Épp arra járt barátja, Sompolyogi a Róka!
- Mi ért unatkozol barátom, Mackó Miska?
érdeklődött a ravaszdi gúnyolódva.
- Barlangod előtt szép, nagy lépcsőkorlát van!
Lecsúszhatnánk rajta! Nem lennénk mi bajban!
Miskánk meggondolatlan. Rögtön felpattan:
- Mehetünk. Unom magam a barlangban.
Rókánk látja, a ...

A salgótarjáni mostoha

nagyim egyszer csak kifakadt:

- Képzeld, kisunokám, valaha

férjhez mentem ahhoz a magas,



fess pasashoz, akit először

csókoltam meg. Én erre többször

emlékeztettem gyermekemet,

ki ezen mindig csak nevetett...

(A leánya , Beáta, négyszer ment férjhez ...

Különös fény messzi tájról,
súgja felém a láthatárról,
a dalt...

Szépszólamú ének,
mint az álom lebeg,
s ott áll magában előttetek,
a fény és a láz.
Csak várja, hogy elkapják
fáradt karjaid.

A magányos bogárhad
a szellőkben kering,
azt hiszed köztük vagy,
de zuhansz már megint.

Mint meddő tünemény
szemed ...

Csontos testemet, mely

görcsöl eső-áztam szélben,

illatod megérinti nesztelen.

Ahogy hozzám simulsz,

kúszva szelíden,

mint sarjadó friss repkény,

föld gyomrából fakadó,

élethű gyógyír,

csenddé varázsolsz.

Ahogy a napfény

libben a szélben,

úgy lopsz ...

A meg nem született gondolatok elveszve
rejtőznek mélyen a szívem falában, lüktetve
Isten adta tehetség ágyán a talentumom
szavaim vajúdásán megszülöm, s a halálom.

Életet öntök már elfelejtett gondolatban,
vagy vérbe ölöm megfojtva a tudatomban.
Élet-halál, ez kell, szikrázzon hát verseim

Olvasták: 483

Művészet,