Napgyümölcsök édespiros színében
álommanók hevernek félig ébren.
Álommanók. Most álmos a varázslat.
Eltűnődnek kékcsendű kártyavárak.
Tükrös meséket villant fel a távol.
A csöpp fűszál szól tagnapi-magáról.
Most életem is hever félig ébren.
Az életem, amelyet nem is éltem,
csak szívem írtam, árnyra fénnyel ...
álommanók hevernek félig ébren.
Álommanók. Most álmos a varázslat.
Eltűnődnek kékcsendű kártyavárak.
Tükrös meséket villant fel a távol.
A csöpp fűszál szól tagnapi-magáról.
Most életem is hever félig ébren.
Az életem, amelyet nem is éltem,
csak szívem írtam, árnyra fénnyel ...
Olvasták: 416
Az Ön versének a helye...
Gyermekkorban jobb lett a kedvem,
ha az égen feltűnt felettem.
Közel volt, - s ugyanakkor távol,
mint a lélek is önmagától.
Felhő fehér arcára nézett,
lengett, lebbent, miként kísértet:
kedves nyíltság titokkal játszott,
s tavasz nárcisza kivirágzott.
Volt, hogy furcsán fekete kertben
kis kerek békét tőle nyertem,
s gurítottam ...
ha az égen feltűnt felettem.
Közel volt, - s ugyanakkor távol,
mint a lélek is önmagától.
Felhő fehér arcára nézett,
lengett, lebbent, miként kísértet:
kedves nyíltság titokkal játszott,
s tavasz nárcisza kivirágzott.
Volt, hogy furcsán fekete kertben
kis kerek békét tőle nyertem,
s gurítottam ...
Olvasták: 372
Vége mindennek. Ennyi volt. Szíven ütött.
Nem vagy már sehol, ki voltál mindenütt. Nő
voltál, igazi díva, akinek sütött
a szeméből a szerelem. Hittem, bűnök
nem kísérik utunkat, ám az életed
valahogy más irányt vett. Bárha kérdezted
volna: \"Szeretsz még? Mit nem tettem érted meg?\"
Nem kérdeztél, csak eltűntél. Az ...
Olvasták: 524
Rád gondolok, ha fák feszülnek rakva
rüggyel, tavaszt várva, kopasz erdőben,
rád gondolok, ha szoknyád lebben, s barna
szemed rám vetíted, oly vakmerően.
Rád gondolok, ahogy lehozom végre
a sokszor beígért hajnalcsillagot,
kettőnket látom, amint utolér egy
látomás: vérbe
Olvasták: 584
A fák, bokrok, növények
álomba meredten néznek
a krémszínű, felhős égre.
Szél nincs. Csak esne már végre.
Friss a levegő. Hideg nincsen.
Egy szarka hangja reccsen.
Elmélkedem a csendes kerten
és megírom ezt a versem.
álomba meredten néznek
a krémszínű, felhős égre.
Szél nincs. Csak esne már végre.
Friss a levegő. Hideg nincsen.
Egy szarka hangja reccsen.
Elmélkedem a csendes kerten
és megírom ezt a versem.
Olvasták: 290
Ki verset ír, azt zavarja, ha tudja:
csak hullámhossza miatt kék a kék?
Kell a tudás, de hát a versnek olykor
száraz tény lehangoló némiképp.
Persze, tudom, hogy az Anyag az Isten,
Anyagtalant hiába keresek, -
s közben mégis az Anyag mögé néznék:
- Visszanéznek anyagtalan szemek?
Megrovom magam érte. Nevetséges!
Anyag mozgása minden ...
csak hullámhossza miatt kék a kék?
Kell a tudás, de hát a versnek olykor
száraz tény lehangoló némiképp.
Persze, tudom, hogy az Anyag az Isten,
Anyagtalant hiába keresek, -
s közben mégis az Anyag mögé néznék:
- Visszanéznek anyagtalan szemek?
Megrovom magam érte. Nevetséges!
Anyag mozgása minden ...
Olvasták: 419
