Megkaptam tőled az életem
legnagyobb ajándékát, amit
nekem adhattál, hogy őszinte
szívvel figyeltél rám. A gátat, mi

közénk állhatott volna, könnyen
lebontottad, mert ha igazán
kellett, a szemszögemből nézted
a mindenséget, megértve fajtám

lelkivilágát. Tudom, nehéz
eredeti ...

A rózsák tündérszép völgye
lassan megy a közeledő éjbe.
De előtte még alkony van a tájon,
ezen a kertvárosi világon.

Minden elcsendesül. A Nap már fáradt.
Lenyugodna, de még ásít párat.
Gyengülő fényét küldi e vidékre,
majd mindent befed az éj sötétje.

Az egész környék álomba szenderül.
E csendben csak én verselek ...

Az emlék itt. Magasodnak házak,
fák és bokrok. Tulipános varázslat
lobbant pirosat, meg kíváncsi sárgát,
látod a Múltat, s az szívedbe lát át.
Hitted: jövőbe híd lesz minden utca,
de most könny fáradt szemgolyód befutja,
s bút visz a vér elsötétlő erekben, -
ily felejthető a Felejthetetlen?

Mint lehet ez? Ilyen múló a Szépség,
s az ...

A színek olykor, mint a gyermekek,
úgy futnak elénk fénnyel, s oly meleg
fénnyel ölelik a szemünket át,
hogy mögötte szív igaz pirosát
érezzük és könnycseppen-túli táj
tisztult egű öröme ránk talál.

Nekem drága mit vörösen mesél
az alkonyat, mely csillag-útig ér,
nekem drága ez a vér hozta szín,
eltűnődöm hiába-álmain: ...

Gondterhelten tekintek a felhős égre.
Régen volt eső. Eshetne már végre!
Szörnyű hőség szátította a tájat,
tikaksztott mindent, bokrot, növényt, fákat.


Szomorú látvány a kert szárazon.
Fény búsan világít a száradt tájon.
Megpróbáltunk magunk locsolni,
de az valahogy nem az igazi.

Bár nyílnának meg az ég esőcsatornái,
hogy ...

Fellélegezve sóhajt fel a férj:
- Na, végre mehetek horgászni! A szép
felesége, Nóra, megkönnyebbülten
felelte: - Siess csak te öntelt, büszke
jóember, a pontyod már négyszer hívott,
de mindig én vettem fel a telefont!