Az ember rettentőmódon önfejű

tud lenni, elég gyakran értetlenül

és ostobán viselkedik, fafejű,

így találó: makacsságra születünk,



ezzel a kritikát is alig - alig

tűrjük. Hogy elkerüljük a tengernyi

bírálatot: nos, ne csináljunk semmit,

ne mondjunk semmit, és ne legyünk ...

Egyik kutyakiképzőben egy

izgatott katona főtörzsőrmester

megkérdezi a parancsnoktól:

- Ez a csodás kutya, mit pórázon fog,



egy német juhász fajta, ugye?

Okos állatnak látszik. - Az, bár túl nem

tesz emberen, de majdnem olyan

okos, mint én. - Okosabbnak gondoltam...

Éjszaka, a gyógyult asszony arra

riadt fel mélységes álmából, hogy

különös hangokat hall a konyha

felől. Gyorsan felrázta horkoló



párját. - Azonnal ébredj fel apa,

betörő van a konyhában és a

maradék gombapörköltet falja.

- Aludj csak nyugodtan édes Léna -

...

Nyárfákról madárhangok
hulltak: kis fénylapocskák,
csöpp kék csókolta semmik, -
de álmuk csillogtatták.

A hegyek távol voltak.
Mentem, s nem közeledtek.
Párolgott minden: égbolt,
táj, titok, mosoly, könnycsepp,

bánat, mely szívünk húzza
szakadék felé csendben,
szeretetvágy, mi ott van
nemegyszer gyűlöletben,

út, mely ...

Bőrömre cseppen, cseng a hang, -
fűszálnyi szélben vadgalamb.

Két konok kosfej valahol
összekoccan, majd csend honol.

Kék tükörvízben fák sötét
csúcsán gyöngyfelhős messzeség.

Kukorica kakaskodik,
rezgeti zöld farktollait.

Házak. Dombhátak. Holnapok.
Jó bor, jó idő felragyog.

A táj ...

A kagylók csend-homokban
a víz elcsillogóban
partján a parttalannak
kőarc sötétje hallgat

az áldozati bárány
szőre ezüstös árván
elkésett kés tűnődik
felfájó szíve táján...