(A szöveg megzenésítése esetén a szerző értesítendő.)

Szép a cica, akár barna, fehér, fekete,
szürke, tarka, vagy bundáján rózsás szín-mese.
Kackiás a cicák bajsza, karmuk katonás, -
s olykor egy-egy kisegérnek a végállomás!

Minden cicán nagy szem, bájos, s mindnek pofija
azt mutatja: mily szeretni való a cica!
Mondjunk velük tréfás ...

Ember-bútorok. Bútor-emberek.
Árny-ujjhegyekről fénycsend elremeg.
Anyag-lélek és bús lélekanyag.
Egyesül sok siető pillanat, -

s mily gyorsan! de olykor, álomhibán
átcseng fehér szenvedély-porcelán,
majd huhogás hull süllyedt fák felett,
s megrázkódik rokkant ablakkeret.

Karosszékben, mikor senki sem ül:
bele a bánat fáradtan ...

Napgyümölcsök édespiros színében
álommanók hevernek félig ébren.

Álommanók. Most álmos a varázslat.
Eltűnődnek kékcsendű kártyavárak.

Tükrös meséket villant fel a távol.
A csöpp fűszál szól tagnapi-magáról.

Most életem is hever félig ébren.
Az életem, amelyet nem is éltem,

csak szívem írtam, árnyra fénnyel ...

Gyermekkorban jobb lett a kedvem,
ha az égen feltűnt felettem.
Közel volt, - s ugyanakkor távol,
mint a lélek is önmagától.

Felhő fehér arcára nézett,
lengett, lebbent, miként kísértet:
kedves nyíltság titokkal játszott,
s tavasz nárcisza kivirágzott.

Volt, hogy furcsán fekete kertben
kis kerek békét tőle nyertem,
s gurítottam ...

Vége mindennek. Ennyi volt. Szíven ütött.
Nem vagy már sehol, ki voltál mindenütt. Nő
voltál, igazi díva, akinek sütött
a szeméből a szerelem. Hittem, bűnök

nem kísérik utunkat, ám az életed
valahogy más irányt vett. Bárha kérdezted
volna: \"Szeretsz még? Mit nem tettem érted meg?\"
Nem kérdeztél, csak eltűntél. Az ...

Rád gondolok, ha fák feszülnek rakva

rüggyel, tavaszt várva, kopasz erdőben,

rád gondolok, ha szoknyád lebben, s barna

szemed rám vetíted, oly vakmerően.



Rád gondolok, ahogy lehozom végre

a sokszor beígért hajnalcsillagot,

kettőnket látom, amint utolér egy

látomás: vérbe

Olvasták: 592

Bajos szerelem,