Tény, ami tény: nagy a meleg.
Az ürge is liheg-leheg.
Nincs is olyan szó, hogy leheg?
Hát.. ebben igazuk lehet!

Úgy kilóg a kutya nyelve!
Csak hűvös tehetné helyre.
Ám nincsen itt hely, mely hűvös:
a túl buzgó Nap a bűnös.

Fejemen helyre kis sapka,
de a fej csak fő alatta.
Fő a gondtól, naptól, s attól:
jól tettem-e ezt-azt - ...

Szól a remek muzsika a kertben
az alkony diszkrét bűvöletében.
Dallamok szárnyán járjuk a világot,
élvezzük az elbűvölő dallamcsokrot.

Lelkünk utazik, míg mi itt ülünk a kertben
fák és növények buja zöldjétől körülvetten.
Az andalító muzsika álomhajóján
előttünk, s mögöttünk a szépségóceán!

Ezt a csodát a zene adja
és a ...

A hőség szinte éget!
Tűzfogával fal fel mindent!
Felhő sincsen az égen.
Por van minden növényen.

Hajnalban kicsit esett,
de ez senkit fel nem üdített.
Az időjárás enyhébb nem lett.
Az eső semmit sem jelent ett.

Jó lenne a hőből eltenni télre!
Tartalékolni a hideg időre!
De ezt nagyon jó, hogy meg ...

Mosakszik az ordas cica egy bokor tövében.
Napozna egy szürke kutyus az udvarnak szélében,
de a Nap már nincs ereje teljében.
Mivel tiszta már a cicabunda egészen
a macska tovább andalog az őszi gyenge fényben.
A fáradt Nap bágyadt fénnyel hűvös időben
változik még sötétebbé az őszi fényben.

Láttad-e már haldokolni a rózsát?
Elmúlása álmos-gyönyörűszép:
kigyúlnak mind az alkonykerítések,
és szín és illat kéri a mesét.

A nincs megy át az eltűnődő Nincsbe,
s a darázscsend rezgő pilláin át
szétnéz, nevet, majd felzokog a tündér,
s növő árnyakból épül új világ,

s lázít, s nyugtat békétlen furcsa béke,
majd ...

Csöpp világok, párolgó tavaszkertek
esők után, ha nap sétál, melenget
földet, s hirtelen újra ott a kék ég
sugárlétráin ereszkedő szépség!
Elénk ugrik tréfásan-hiún sárga.
Dalpirost dúdol tulipán virága.
Hangya elfut, mint menekülő ember
(ami űzi, - rokon a félelemmel?),
s bár hazája csak érzések hazája,
jobb volna-e, ha tudásra ...