Kövek között hangya szalad, az ösztön
viszi a kis kitingépet tovább.
Késztetése van, gondolata nincsen, -
de futáshoz legalább hat a láb.

A hangya - hangya, - de az ember - ember?
A gondolat szabadnak megmarad?
Sav elmarja, felejtő lúg feloldja
mi léten túlhoz méltó pillanat.

Látom, tudom. Szellem szélmalomkarja
forog felettem, nyárvég ...

Kifosztott és elhagyott lelkem

csendesen zokog, mert az élet

viharában te már nem féltesz,

fájlalom, hogy nem hiszel bennem



és hogy már nem szeretsz, szenvedek,

mert te már nem osztod meg velem

életed. Egyedül kedvesem

immár félszárnyú angyal lettem,



újfent szárnyalni csakis akkor

leszek képes, ...

Mottó: \"Két módon tehetnek bolonddá.
Az egyik, hogy elhitetik veled a hazugságot.
A másik, hogy visszautasítod az igazságot.\"
(Søren Kierkegaard)



Hazudozás igazán fárasztó

dolog, hisz az embertől állandó

figyelmet követel, mivel meg kell

erőltetnie az emlékezetét, ha nem



akar pórul járni. ...

Apámat többnyire testi

kínok gyötörték, anyámat

jobbára lelki. Elemi

érdekem súgta, találjam



meg testi - lelki védelmem.

S ím, mitől féltem legbelül,

fogfájós lettem, tény: ebben

e két fájdalom egyesül...

Üres a ház, üres a szoba, üres a konyha, nem vár itthon senki.
Nagyon, de nagyon rossz érzés, bár tudom, hogy a páromnak el kellett menni.
Hideg a tányér, hűs a szék, a butor, mert nem melegítette senki,
fázós a szív, didereg a lélek, minden oly rideg, nem mozdul semmi,
de hajh! Ő ismerős léptei koppannak az ajtó előtt, kulcs kezd zörögni.
Melegszik a ...

Könnycsepp játszott el csillogó zenével,
s lenti sóhaj kilengő fenti kékkel.

Erdő vitte fatörzsek félénk árnyát,
s a varázslót, aki szívekbe lát át.

Madárhang-szikrák szálltak és lehulltak,
s egy köntösön színt gyújtottak ki: múltat.

Vitt az erdő könnycseppes-bűvös álmot,
hajnalpirost, mit a ...