A házak méla, szürke ködén fáradt, unott fény szűrődik át.
A járdán némán lépkedek.
Az agyam szó nélkül látja a jövőt, a tegnapot és a mát.
Az égen szürke fellegek.
Szabadon úsznak az égen ide, s majd azután tova. Előttük nincsen gát.
Céltalanul csellengek.
Lám egy tócsa, s benne két veréb mossa magát.
Láttukra elmerengek.
Ám az ...

Tény: kifosztottak minden oldalon.
Idősíkom lassanként elhagyom.
Lökdös a szél ingó lépcsőkön át.
Szemem figyel, benne szomorúság.

Szemem figyel, és szemem figyelem.
Figyelő szív suhan át szívemen.
Lélek figyel testet, lelket a test.
Akiben szív van, mindig rajtaveszt?

Gondolat, vers más világot teremt?
Vagy világot figyel, ...

Az igazságra hamarosan mérges
ki a szerzés ördögbőr köpenyéhez
hozzákap, s máris fut belé az áram:
- Csalj, lopj, hazudj! Nézd, most ilyen világ van..

Ilyen világ van. Letagadja, persze,
a tolvaj azt, hogy egyetlen szerelme:
pénzhatalom. Ha kell, kirakja akkor
érdek-útját új paragrafusokból
a közvagyonhoz. Ilyenek felednek
volt csillag-utat. ...

Muszáj volt megtanulnom, hogy a

legnagyobb óvatossággal használjam

a lehetetlen szót, s úgy gondoltam,

a képzelőerőmből élek (dacára



annak, hogy én némileg híján

is lennék a fantáziának), mintsem

a múltamból. Ugyanakkor vitán

felül félelmetesnek tűnik, a hitem

...

Együtt kel reggel a dalos pacsirtával,
együtt nyugszik fáradtan a napnyugtával.
Együttérez minden egyes birkájával.
Együtt van a családjával és nyájával.

Birkáinak minden búja, baja
érző szívét nyomja és aggasztja.
S ha megtetszik egy lány a faluban,
azt is magához hívja azonnyomban.

A nyája és a ...

Külvárosban barangoltál, s barangolt
benned sötétlő külvárosi éj.
Most is sötétlőn szomorú a lélek, -
bár tűzfalakon reklámfény mesél.

Minden más lett, de minden úgy lett mássá:
lényegében ugyanaz valahol.
A népmaradvány fázósan tudatlan,
és robotba (vagy állásért) lohol.

A tömeg? Nincs. Az ...