Új toll, új gondolat,
de a szív a régi marad!
Ám vajon új-e a gondolat,
amely a Régi szívből fakad?

Új tollal írom a régi gondolatokat.
De tényleg régi-e a gondolat,
amely engem e pillanatban foglalkoztat?
Nem tudom. Én csak róvom a sorokat.

A nyár szép emlékét,és mindent,ami él
Mindent széthord a januári szél

Éppen úgy süvít,mozog,sistereg
Mint azok a nyüzsgő embertömegek
Az ég kék,még mindig kék
De a széltől kifakul az égszínkék

Szürke már a város,talán az ország is
Szürkébe öltözött még az iskolánk is
Szél süvít már ...

Ólomsúly koppan léleksebemre
emléked nagyon felkavar,
fázósan rándul össze az este,
jótékony homály eltakar.

Mikor elmentél, csak álltam némán,
vártam egy jelre csendesen,
sokat tűnődtem a sors szándékán,
azóta gyakran könnyezem.

Álmodom még a régi időkről,
lelkemben nagy a zűrzavar;
villanó kép egy elmúlt-jövőről, ...

Elmerengek az éjben.
Míly érdekesek a falon a fények.
Merengek, csak merengek,
majd lassú, könnyű álomba szenderedek.

A nappal alakjai álmomban előjönnek.
Körülöttem vanna, élnek,
majd a hajnal hasadtával átlényegülnek
és egy új nap részévé lesznek.

.

Hópihe, hópie,
szálljál le, szálljál le
erdőre, mezőre,
házak tetejére!

Hópihécske, hópihécske,
simulj le, simulj le
a szánkónk elébe,
gyermekek kedvére!

Fedjed be, fedjed be
nagyon szép fehérbe
a tájat egészen
gyönyörű szépen!

Lényeddel idézd fel
vágyódó lelkünkben,
míly szép a víg élet!

Kispihe, ...

A házépítőmunkás férj este hazatért

fárasztó munkájából, és a feleségét

elmerült versolvasásban, ágyban találta,

vacsora nem volt tálalva, a férj halálra



idegesítette magát. - Nézd, nem főztem,

mert a délutánt én Petőfivel töltöttem.

- Jó, hogy nem tagadod, hisz itt hagyta ernyőjét,

majd ...