Könnyekből fakad most létünk rózsája,
Vörösen izzik országunk porában.
Vérszínű szirmain éhség ver tanyát,
Hallgasd meg Istenem esdeklő szavát!

Taníts meg Uram mindenkit szeretni,
Bűnt és a rosszat örökre feledni!
Ültess a szívekbe tövistelen rózsát,
Ne szúrja,tiporja e hazának \"porját\"!

Kemény ...

Pillanat
Amikor megláttalak.

Mozzanat
Megkaptam csókodat.

Szerelem
Mindig légy velem.

Csoda
Az együttélés minden momentuma.

Meglepetés
Megcsaltál kedveském?

Egyedül
Fájdalom szünet nélkül.

Halál..

A parkban áll egy kerti pad.
Sok embernek pihenést ad.
Fáradt lábakat pihentet,
rajta szerelmes órák telnek.

Hullhat a hó, süthet a Nap.
Dísze Ő a közparkunknak!
De néhány ember megrongálja!
Sérülten néz rá e világra!

Emberek jönnek és elviszik!
Egy műhelybe Őt beviszik!
Rendbehozzák, csinosítják,
a parkunknak visszadják!

.

Az égen tömör felhők szürkülnek,
sötét szürke színt adva az ősznek.
A fák a szélben hajladoznak,
s a sárga leveleik hullnak,

hullnak, hullnak, szünet nélkül hullnak,
a nedves avaron sárrá válnak.
Ősz ül rá a panelszürke tájra,
az esőtől áz14mpufott földi világra!

Táncot jár a kalóz, egy kék zafír kővel,
felkéri a sellőt, s járja mindkettővel!
Belibeg egy csontváz, zörög minden csontja,
legóból kirakva, megtartja a botja.

Be-béget egy bari, egy kis racka bárány,
sompolyog a farkas: - tudom engem vártál,
- hogy kedvelsz, azt látom a szép mosolyodon,
hívjál majd fel ...

Lassan megy a nappal. Egyre gyengül a fény.
A sötét lesz az úr az éj tengerén!
Fáradt fejünket álomra hajtjuk,
hogy az új reggelt pihenten fogadjuk!