Dér van a füvön, s fákon.
Oly szép minden, mint egy álom.
Köd lepi be a kertet,
valósággal mindent befed.

Néma, mozdulatlan minden
sejtelmessé válva a ködben.
De az lassan-lassan felszáll.
Reggel van. Ébredezik a táj.

A tájék ködpaplanját letolva
deresen néz bele a Napba,
azaz csak megkísérel nézni.
Szürke felhők vetnek gátat ...

Fagy volt, amikor keseredtem
Lovamra ültem, és menekültem
Messzire, sötét, kihűlt várostól
Csoda országába, fájó rossztól

A messzi csodálatos vidékére
Ott várt a völgy szép királynője
Kinek hatalma varázslatot adott
Elfeledte velem minden bánatot

Mosolya túl áradt a rengetegen
Letörölte könnyező ...

Ich denke dein, wenn mir der Sonne Schimmer
Vom Meere strahlt;
Ich denke dein, wenn sich des Mondes Flimmer
In Quellen malt.

Ich sehe dich, wenn auf dem fernen Wege
Der Staub sich hebt;
In tiefer Nacht, wenn auf dem schmalen Stege
Der Wandrer bebt.

Ich höre dich, wenn dort mit dumpfem Rauschen
Die Welle steigt.
Im stillen Haine geh ich oft zu ...

Csak egy szó, mit mondani akartam,
Csak egy pillanat volt, míg gyáva voltam,
Ez a pillanat tett most tönkre mindent,
Hogy hibázok soha nem hittem.
Mikor boldog akartam lenni, sebzett meg az élet,
Álmodoztam róla, hogy együtt vagyok véled,
Olyan szépen kezdődött minden mit terveztem,
De aztán a fájdalom tengerén szépen lassan elvesztem,
Remélem egyszer ...

Amikor az ember nyugdíjasként
Kikerül a nagy gépezet működéséből,
Amikor elbocsájtják hétköznapi küszködéséből,
Ijedten döbben rá – nincs tovább!

Holnaptól kívülről szemléli
A történelem fogaskerekén gördülő biológiai órát;
Értelmét, erejét másokkal pótolják!

Az alkotó munkának van kertje, kerítése,
Az idős ...

Tűzijátékot
vár ma a város,
szikrákat fújja,
tépi a szél!
Év vége van most,
senki sem álmos,
köd lepte ágon
rezdül a dér.

Várfalról indul,
indul a szikra,
nagy ropogással
vízre lehull,
csurran a fényfal,
víz veri vissza, ...